Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Dóber Viktor: Ismeretlen adatok Pálóczi Horváth Ádámról, a tapsonyi felkelésről, valamint a bajomi-sárdi állapotokról Patyi Antal plébánossága alatt

1785-86. Még Komáromi idejéből... Egyik felől keresztelési akv-nek indult, de megfordítva másik felől halotti akart lenni és mégis ez üresen maradt. Csupán 1786 júniusában és júliusában jegyzett ide még Komáromi Mihály hét keresztelést Nagybajomból, míg a halotti részben 12 halottat találunk. Egy kaki kivételével mind bajomiak (1786. május és június). Ezen felül ide helyeztem el egy kis cédulát is, melyen 1787. febr. 24-től április végéig valószínűleg zömében bajomi és kakpusztai keresztelések találhatók. Ezek tehát Komáromi töredékei. nr. 2. 1792-94. Mondottuk már, hogy 1787-től 1792-ig úgy ahogy anyakönyvezett az új plébános, de már ez az 1792. év is bekerül a rendetlen évek sorába. Ez a részlet is anyakönyvnagyságú töredék, de azzal a különbséggel, hogy itt már sokkal több nevet találunk anyakönyvezve az egyes hónapok szerint. Ennek első fele is, akár az előbbinél, kereszteléseket tartalmaz, míg másik fele - de nem fordítva, hanem folytatólagosan - halottakat örökít meg. Patyi Antal érdekes módszerrel jegyezte le adatait: külön oldalra írta a bajomi, s külön a sárdi adatokat. így 1792. júl. 7-29. közt 7 bajomi és 1 kaki gyermeket, majd a másik oldalon 2 sárdi és 3 vrácsiki gyermeket keresztel (részben Patyi, részben a sárdi helyi káplán). Itt olvashatjuk P. Szabó Porfiriusz és P. Szita Honorittsz nevét, mert akkoriban ezek látták el Sárdot, bizonyára felváltva a vrácsiki és egyéb „külterületekkel" együtt. így megtudjuk pl. azt, hogy az akkori Kakpusztán levő malomnál az egyik molnár Sárdi István (Ács Katalin a hitvese), sárdi komát hívott keresztelésre, aki maga is molnár, de Sárdon (Babli János és neje Tóth Erzsébet), míg a másik molnár, Bácsi István (Szelenkó Anna a neje) Zalka József - Patyi Rozália nevű komákkal szerepel. Ez utóbbi bizonyára a plébános nővére. A már ismert ferences atyákon kívül bizonyos Horváth Mihály is keresztelt bajomiakat és sárdiakat, sőt „in necessitate", vagyis végszükségben a papok helyett Berki József ludimagister is keresztel (1792. nov. 26.). Ez sárdi iskolamester és egyúttal szokás szerint nótárius, jegyző is volt. 1792 decemberében P.fakab neve is feltűnik bajomi kereszteléseknél, s dec. 19-én a bajomi kézműves, Lucz Sámuel kisfiánál, Jánosnál vállal keresztapaságot maga Patyi plébános is Farkas Judittal közösen. Ez a kézműves Lutz éppen úgy német származású lehetett, mint az 1795 januárjában szereplő bajomi „sutor" (varga, cipész), Hägen János. Érdekes megjegyzést találunk jan. 21-én Bajomban: bizonyos Major Sára törvénytelen gyermeket szült, de a bajomi „minister", vagyis ref. prédikátor nem keresztelte meg az amúgy luteránus nő gyermekét, mert az anya megmondta, hogy az apa katolikus. így a prot. lelkész a kath. paphoz, Patyihoz küldte az asszonyt. Itt aztán az apa nevét is anyakönyvezte a plébános (a legényt Horváth Mihálynak hívták). Vajon meg is eskette-e őket, vagy csak vadházasok voltak-e, nem derül ki, de a plébános jelzi, hogy amennyiben a kicsi életben marad, katolikusnak kell nevelni őt... 1793 februárjában Sárdon Németh Ádám nevű pap keresztel. Az anyakönyvből nem tudnánk meg, hogy kicsoda ő, hova való, világi pap-e vagy szerzetes. Pfeiffer sokat idézett munkája árulja el, hogy ő volt az 1769-ben újjászületett Hetes plébánia első plébánosa, aki 1796-ig maradt ott és akkor nyugalomba vonult. így ő nem érte meg az 1800-ban történt bajomi, sárdi és hetesi pusztást, ez már utódjának jutott