Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Dóber Viktor: Ismeretlen adatok Pálóczi Horváth Ádámról, a tapsonyi felkelésről, valamint a bajomi-sárdi állapotokról Patyi Antal plébánossága alatt

Patyi, az utód 1787 júliusában kezdett anyakönyvezni. Szomorúan kell azonban megállapítanunk, hog)' csak 1792dg végezte az anyakönyvezés fontos munkáját, de már ez idő alatt is rendetlenül, majd az 1793. évtől kezdve távozásáig, 1805dg csak ún. töredékek, cédulák jelzik, hogy valami szomorú tragédia történt vele, melyet csak jóval később, 1845. márc. 8-án jegyzett be latinul az anyakönyvbe egyik utóda, Pusztai József:

81 „De Anno 1793., 94., 95. stc. Vix aliqua esstant documenta praeprimis de mortuis, ob nefandam, crassamque illius temporis Parochi negligentia m, qui p o t u i nimiopere deditus, divinis et aids officiosa munere haud exigit. Bajom, 1845. die Marti. Parochus" - vagyis magyarul: „Az 1793., 94., 95. stb. évek anyakönyveiből, főleg a halottakéból alig van valami, éspedig annak a plébánosnak szörnyű és gonosz hanyagsága miatt, aki annyira a borivásnak adta magát, hogy még az isteni és egyéb hivatali teendőit is alig tudta ellátni." Az isteni dolgok alatt a szentmisét és a szentségek kiszolgáltatását értette ő is, egyéb kötelességeihez pedig tartozott az anyakönyvezés, temetés és egyéb dolgok. Csak sejteni tudjuk, hogy a bajomi hívek és kegyurak milyen fájdalommal nézték botrányos jeleneteit, amikor talán még mise közben is látható volt rajta ez az állapot. Milyen kár érte, aki oly kitűnő tanuló volt a győri iskolában! Az ital tette tönkre! Bár nagy volt a paphiány, mégis bizonyára ugyanúgy fellélegzett Bajom népe 1805-ben távozásakor, mint Komáromi halálakor, akinek ugyan iszákosságáról nincs adatunk, de goromba természete, meggondolatlan tettei miatt nagyon elunták már. Gondolhatjuk, hogy az éppen 1781 után erősödő kálvinista egyházközség milyen szemmel nézhette az évtizedeken át őket elnyomó kath. egyház bajomi vergődését, küzdelmét gyarló papjaival. Mivel ennél többet Patyi Antal magánéletéről nem tudunk - hiszen fennmaradt két levele is inkább közösségi ügyeket örökít meg (az egyik pl. a tapsonyi felkelők pusztításáról), ezért az anyakönyvezés lesz az az út, melyen bepillanthatunk az akkori Nagybajom és filiáinak életébe. l.Azl 787-1792 közt végzett anyakönyvezése... Patyi anyakönyvezése a megszokott értelemben 1792-ig tartott, a többit töredékekben, cédulákon találhatjuk meg, ha nem is teljes egészében. Halotti adatokról lesz szó. Jóformán hat esztendő halotti adatait találjuk meg, éspedig a következő táblázat segítségével: a helyneveket rövidítjük: Nb.: Nagybajom, S.: Sárd, Sör.: Sörnye, Vr.: Vrácsik, Ku.: Kutas, a többit teljes alakjában írjuk le. Nb. S. Sör. Vr. Ku. Kak ;

Sote

!~ ?V?

?~, Vidéki kerek javító 1787. júl.-tók 51 15 _ 5 10 1 1788: 74 39 4 12 13 11 1789: 91 - 1 12 2 2 1790: 40 8 1 1 1791: 52 - 4 1792: 9 9 Egy pillantás elég a táblázatra és láthatjuk, hogy még a rendes anyakönyvezés idején is abbamarad már 1789-ben Sárd és egész sor falu halottjainak anyakönyvezése, sőt az utolsó évben, 1792-ben még Nagybajom is csonkán marad 9 halottal. Érdekes, hogy egyedül Kakpuszta az, melynek halottjait aránylag elfogadható számokkal jegyzi mindvégig.