Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690

Erre ugyancsak az előző választ adták nekik: a Császári Felség kegyessége oly nagy, hogy még az ellenség vérét is kímélni akarja, ha ők maguk kegyelemért esdenék, így gróf Batthyánynak azt a parancsot adta, hogy hagyja meg életüket, amennyiben 12 órán belül ezt a felkínált kegyet elfogadják és a helyet átadják. 21-én megkezdődnek a tárgyalások, a keresztény küldöttekkel. 2 Ferencrendi szerzetes is a várba ment, akik a foglyok között sok renegátot, vagy hitehagyott keresztényt találtak, kik közül néhány kimutatott bűnbánattal a keresztény hitre viszszatértek és hamarosan szabaddá lettek. Sok asszony előadta, hogy bár ők keresztények akarnának lenni, de mivel török férjük van, azokkal kívánnak elvonulni. A kapituláció ügyében megtörtént az egyezség; a törökök azt kérték, hogy közülük egynek engedjék meg, hogy a Császári LJdvarba utazhasson és onnan a kegyes ratifikációt elhozhassa. Ezt engedélyezték, s így a kívánt megerősítés megtörtént. Végül, április 13-án, a küldötteknek Bécsből való visszaérkezése után, megtörtént a kulcsok átadása gróf Batthyáni úrnak a janicsár aga részéről a következő módon: a nagy tisztelettel emlegetett gróf úr és vele gróf Zichy úr sok mással együtt, a vár kapuja alá lovagolt, ahová a rác városból a pasa előző napon már az egész családjával kiköltözött. Az aga gyalog jött a gróf úrral szembe, és minden további udvariaskodás nélkül rögtön azt kérdezte: hogy van a gróf úr? Nem akar a lóról leszállni? Az elsőre az volt a válasz: nagyon jól érzi magát. A másodikra: nem fog leszállani, mert az ő hatalmas és legyőzhetetlen Császárának tekintélye ezt annak megsértése nélkül nem engedné meg; erre fel a janicsár aga további válasz nélkül odalépett, kivette az aranyláncon függő kulcsot egy bársonyos tartóból, mely kulcsot neki a török császár (a törökök hagyománya szerint) a vár elfoglalásakor küldött. A kulcs még egy kendőbe is be volt göngyölve és azt átnyújtotta a gróf úrnak a következő szavakkal: „Ennek átadásával a török császár e várnak többé nincs birtokában." A gróf úrnak ez volt a válasza: ,Jól és bölcsen tette, hogy a császári kegynek idejében alávetette magát, mert Őfelsége könnyen kényszeríthette volna erre, ugyanúgy, mint ahogy eddig egész tartományokat és királyságokat elfoglalt." Ezután az öreg, sértődött agát elbocsátotta, és a vele lévő tisztekkel és urakkal körül lovagolt büszkén az egész vár megszemlélésére. Azután a szép gyümölcsösben egy sátrat üttetett fel és a pasát a legelőkelőbb törökökkel meghívta ebédre; ezek teljes számban megjelentek és elég udvariasnak sőt barátságosnak mutatták magukat, és az ebéd végén limonádét és kávét ittak. A helyőrség kezdetben 4000 emberből állt, de létszámuk 600-ra csökkent. Ezután, azonnal, az öregek és fiatalok, minden holmijukkal Légrádra vonultak, ahol a továbbiakban a Dráván behajózták őket. A javak, amelyeket a törökök elvonulása után Kanizsán találtak a következők: 79 ágyú, köztük néhány Falconet, 35 mozsár, ezek között egy 20 fontos hajítású, 1688 mázsa jó lőpor, 2300 mázsa némileg tönkrement lőpor, 1170 mázsa török gyutacs, 200 bomba, puskapor ezek között sok már megkötött, 14 500 megtöltött kézigránát, 32 500 töltetlen, 1200 kartács, 1000 gránátcső, 13 256 db. golyó, (40 fontos) 11 600 36 fontos, 32 850 24 fontos, 215 láda muskéta és más golyókkal, 12 láda pisztolytöltény, 13 láda nyil, 3486 janicsár-puskacső, 316 török kocsi, és sok másfajta, mindegyik megrakva, köztük sok vassal, 22 000 ágyúszeg, 1940 mázsa nyersvas, 120 mázsa elkészített vas, 2718 mindenféle sodronykötél, 127 mázsa megfont gyapot, 1350 homokzsák, s végül 13 palack kb. 9 mázsa olajjal. Immár az a fontos és igen hasznos vár a Császári Felség és a nagyhatalmú sas védelme alatt van, és a török rabló karmai közül kiszakították.