Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690

A mi kémeink és az ellenségtől elfogott és kihallgatom foglyok erről minket tájékoztattak, így azt is tudjuk, hogy a kazamatákat téglával erősítették meg oldalról, és boltozatukat is téglával rakták ki. A mieink már nemegyszer törekedtek arra, hogy átmenjenek az árkokon és megrohanják a kapukat, de ez mind ez ideig kudarccal végződött. Egyedül egy alkalommal sikerült egy körülbelül 190 hosszúságú területen elérni a falakat, és elérni a fából készült kaput is, de azt sem sikerült a mieinknek elfoglalni. A város közepén áll a vár, amelynek a központjában van a fegyvertár és a lőportorony. A város központjában pedig épült egy valamikor katolikus templom, amelynek szomszédságában van egy gyermekmenhely, amely iskola céljait szolgálja. Ezek a várnak és a városnak a nevezetesebb épületei, a többi épületek egyszerű fából készült lakóházak, amelyek részben a falak mellett húzódnak, részben a fellegvár környékén helyezkednek el. Az elővárosban többnyire rácok laknak. A rácok házait kárpitos ajtók és függönyök takarják, amelyek az ajtókat pótolják. Egy-egy ilyen kárpit sokszor 130 ni hosszúságú is, és több ház bejáratául is szolgál. A házsor maga körülbelül 350 m hosszúságú. Erősebb és gyengébb kötelékkel vannak a házakhoz, erősítve (spageten, arteken). A kárpitok szélein lámpák függnek, a házakhoz létrák és tűzoltó szerszámok vannak támasztva; a tetők zsúppal vannak fedve, vagy náddal, amelyek könnyen tüzet fognak. Állandó őrséget szerveztek meg a tűzoltás biztosítására. A házak mellé istállókat építettek és gyakran ostorpattogások hallatszanak, ahogy az állatokat terelik. Amíg az ember a város és vár falait bejárja 3 óráig is eltart. Mindenütt, még a várost körülvevő árokban is tiszta víz csörgedez. Kanizsa környékének egy részén mocsaras terület húzódik, amelyben kisebb-nagyobb szigetecskék vannak. Ez a változatos vidék alkalmas volt arra, hogy kiépüljön az a vár, amelyet mi meg akarunk ostromolni és elfoglalni, ha megsegít bennünket az istenünk, a jóságos Mindenhatónk. Kisebb és nagyobb ölenként szállítják a fagerendákat és azokat a rendelkezésünkre álló lovak és emberek hengergetik a blokád megerősítése szándékából. Ugyanezt teszik a várbeliek is. Ott. ahol erőssé válik a talaj és elbírja az ágyúk és mozsarak súlyát egy-egy, vagy több üteget állítunk fel, ahogy azt a szükséglet megkívánja, és az. üteget oszlopokkal védik és erősítik meg, amelyek könnyen mozgathatók abba az irányba, ahonnan a támadás érkezik; és eszerint irányítja az ezredes stázsamester WIZEZKI parancsnok, aki alá tartozik a tüzérség; az az 57 ágyú és mozsár, amelyet a mieink kezelnek még Ferdinánd idejéből valók, de még használható állapotban vannak. Amennyiben annyira megrongálódnak, hogy már használhatatlanná válnak, akkor azokat javításba küldik, és pedig a Budán épített ágyúöntődébe, kijavítás, vagy újraöntés céljából. így legújabban is 33 darab ágyút és mozsarat szállítottak el. Beszélnem kell a lőporról is, amelynek a minősége nemegyszer nem kielégítő. Különösképpen óvni kell a lőport az átnedvesedéstől, mert akkor teljesen használhatatlanná válik, és a golyók és bombák kilövésre alkalmatlanok. Ugyanaz vonatkozik a kanócra is. A pasáról tudjuk, hogy ahol csak lehetősége nyílik, lovakat zsákmányol, és egyben élelmiszert is, és előszeretettel küldi ki portyázok ezek beszerzésére, sokszor távoli vidékekre is. Tudvalevő, hogy a pasa egy janicsár aga, aki külön háremmel rendelkezik, a nőket a saját szállásán helyezi el, és különleges őrséggel őrizteti. Az aga szálláshelyéhez 25 lakóház tartozik. Gróf Bodiani, mint a blokád legfőbb parancsnoka Wizezki-t Veszprémből