Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
választották. Az országgyűlés Somogy számára hasznot nem hozott. Madarász is abban buzgólkodott, hogy a megszervezendő Helytartótanácsba bejuthasson, Festetics pedig a főispánt képviselő Sigray Józseffel igyekezett szorosabb barátságot kiépíteni, közösen szorgalmazva a közigazgatás javítása érdekében a vármegye 4 járásra osztását. A megalakult Helytartótanácsban Madarász nem kapott helyet, de engedélyezték a harmadik járás szervezését, Kaposvár központtal. Az új felosztás új tisztikart kívánt, az ellentétek újból fellángoltak. Madarász csak erős főispáni segédlettel tudta megtartani alispáni székét. Az újból csatát vesztett tábor ezután önkényeskedéssel, ellenőrizhetetlen gazdálkodással, és az 1715 előtti években beszedett vármegyei adók hűtlen kezelésével gyanúsította s pontos elszámolásra szólították fel az alispánt. Az adókról Madarász elismerte, hogy 3 év alatt 8000 forintot fizetett be a kerületi katonai parancsnokság pénztárába gróf Huyn tábornagy felszólítására, aki ezt az akkor még közös vármegye kötelezettségeinek, az utak, hidak javítása, a katonai őrizet, az elmaradt robot és fuvar megváltásaként követelte. Ezekről azonban 1715 után nem számolt el, mert az adószedője 1713-ban pestisben meghalt, az elszámolásaik eltűntek, meghalt Huyn tábornagy is, a kerületi parancsnokság számadásait pedig évről évre elküldték a főhadparancsnoksághoz. Ezek miatt Madarász bizonyítékok nélkül maradt. A vármegye 1726. november 2-án tartott ülésén, mikor ezeket terhére rótták, elszámolásra szólították fel, mire az alispán Bécsbe utazott, hogy megkísérelje az igazoló iratok megszerzését. Az 1727. január 7-én tartott megyegyűlésen nem jelent meg, mely úgy határozott, hogy hivatalában felfüggeszti, és Inkey János vezetésével vizsgálóbizottságot küldött ki, s elrendelte óvadékként az alispán vagyonának zár alá vételét. Madarász azonban tiltakozott és fegyveres fenyegetéssel kísérelte megakadályozni a leltárba vételt. 1727. április 16-án a főispán hozzájárulásával lefogták és a vármegye tapsonyi börtönébe zárták.22 Nádasdy főispán a hír vétele után a vármegyei tisztikart lemondásra szólította fel. A május 6-ára összehívott tisztújító közgyűlés mint egyetlen jelöltet, Festetics Kristófot választotta alispánná. Sidó Boldizsárt, az 1715 előtti ikervármegyék alispánjának fiát bízták meg a Madarász elleni vád előkészítésével. A vád szerint 12 689 Ft vármegyei pénztárhiánnyal gyanúsították. Vizsgálata közben 1727 karácsonyán börtönében felakasztva találták. A lefoglalás miatt vagyontalan halott temetésére 125 Ft-ot szavazott meg a megyegyűlés. A Madarász család súlyos jogtalanságok és hamis vád miatt az uralkodóhoz fellebbezett, melynek nyomán a periratok az udvari kancelláriához, onnan a birodalmi számvevőszékhez kerültek, s ott nyomuk veszett. 1730-ban porrá égett a Nádasdy-birtok és megyeszékhely, Tapsony, a vármegyei irattárral együtt. Az illetékesek állítása szerint akkor semmisültek meg a vizsgálati anyagok is, de a kincstár ennek ellenére Somogy vármegye tartozásaként ezt is és a még ki nem fizetett 12 000 Ft fegyverjogváltság összegét nyilvántartotta. Festetics egyetlen érdeme volt, hogy a 20 000 forintot meghaladó kettős tartozást hosszú tárgyalás után, közös megegyezéssel 15 000 forintban állapították meg. Az 1728. évi országgyűlésen a megyét az alispán mellett bizalmas barátja Nitzky György, akkor Zala megye alispánja is, képviselték. Az 1730-ban történt tűzvész után új vármegyei székhelyet kellett keresni, ideiglenesen a közeli Marcaliba helyezték át a járás és megye központját. A főispán birtoka leégése után 1734-ben bekövetkezett haláláig nem is a vármegyében járt, folyamatosan Sigray helyettesí89
