Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
Szombathelyre, Győrbe, Budára Bécsből rendeltek ki pestisorvosokat. Igen szigorú helyi rendelkezések kerültek kihirdetésre a városokban, a tisztaság, a közlekedés, az összejövetelek, nyilvános helyiségek vonatkozásában. Kollonics Lipót győri püspök terjedelmes rendelkezést adott ki: Ordo pestis a Cardinale Comite a Kollonics conditus” címmel, melynek érvényét az egész országra elrendelték. Ez a röviden Ordó pestisnek nevezett szabályzat képezte a későbbiekben minden újabb pestis elleni védőrendelkezés forrását. Az egymásnak ellentmondó híresztelések miatt Batthyány Ádám a veszprémi jogászát szólította fel, hogy a bécsi védővonalon belül levő Németújvárra küldjön megbízható értesítést a Kelet-Dunántúl állapotáról. Csanádi Ferenc 1692. január 30-án keltezett jelentésében írja: „Én Nagyságod parancsa szerint a veszprémi tisztviselő uraiméktől kezdve minden illetékes személyt megkérdeztem a pestis felől: hol regnál, hol sem. Úgy értettem eökegyelmöktől, hogy se a Duna mellett, se a Sár mentén, sem Hidvégen s azon túl sem hallatik mostanában, hogy pestisben halnak. Hanem Budán, Lovas- berényben, Csákváron még Karácsony előtt bőven haltak, de azóta ott is megszűnt. P. s. Die 29 beszéltem Székely urammal, a simontornyai hadnagy eökegyelme is hitére mondta, hogy arrafelé már sehol sem halnak.”10 A Veszprém környéki hírforrások megbízhatóságát ez alkalommal is kétségessé teszi az, hogy a budai és környéki pestis azon a tavaszon tombolt a legkíméletlenebbül. 1692. április 28-án a kormányzóság rendeletére be kellett zárni a fürdőket, járványbiztosokat választottak, kiknek kötelezettségük volt minden házat személyesen ellenőrizni, mert több volt a halott, mint a bejelentett beteg, ők gondoskodtak a rácok és a cigányok igénybevételével a városban a tisztaságot biztosítani és a szemetet elhordatni és elégetni. A járványbiztos kellett ellenőrizze a kocsmák, vásárosok, gyülekezőhelyek zárva tartását, és dönteni a városba érkezők útleveleinek a vizsgálatával. Június 13-án elrendelték, hogy a veszteglőből elbocsátott személyek részére az időjárásnak megfelelő ruhát kell adni, mert a befogadásuk előtt viselt ruháikat elégették.11 Pécsett az 1704-beni tűzvész után maradt városi iratok egynehánya alapján megállapítható volt, hogy 1692-ben volt az a pusztító járvány a városban, melynek emlékére a havi boldogasszony tiszteletére kápolnát építettek. Más feljegyzések arról számolnak be, hogy a vetés elmaradása miatt a gyér termés betakarítására is csak augusztusban kerülhetett sor a Dunántúlon, a termés olyan silány volt, hogy az adók behajthatatlanok voltak, a nép már második éve éhezett. A Körmendi Levéltárban őrzött Batthyány családi levelek, melyek nagy számban tartalmaznak végvári jelentéseket is, azt igazolják, hogy a végvári katonai szolgálat még változatlanul, bár bomladozva fennállott. A király ugyanis azt ígérte, hogy a kincstár kimerülése miatt fizetetlen katonák elmaradt zsoldjaikért földet kapnak, Batthyány Ádám pedig a maga katonáinak a jobbágyi terhek alóli mentességet ígérte. Ez szolgálatban tartotta a nélkülözések ellenére is az egyébként szükséges katonaságot, mert a belbiztonságnak, a hadiszállításoknak ők voltak a biztosítói. Aki otthagyta a szolgálatot, az ezekre e kedvezményekre nem számíthatott.12 A déli megyéket a Dráván túlról állandóan fenyegető pestisveszély miatt a hatósági készenlét, az őrhelyek fenntartása, a változó körülmények folytán meg-meg- újuló felhívások megszokottá váltak, szinte szünet nélkül volt valami korlátozás, ami a török megszállás idején nem volt szokásos. Ahogy lenni szokott: az állandó zaklatás, 84
