Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
DUNÁNTÚLI 18. SZÁZADI PESTISJÁRVÁNYOK KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SOMOGYRA BODOSI MIHÁLY Mai ismeretek a pestisről A pestis egyike az emberiség legpusztítóbb fertőző betegségeinek, mely járványaival több áldozatot követelt a középkor folyamán, mint valamennyi háborúja együttesen. Európában 18 századon át pusztított, míg a 19. század közepéig fokozatosan visszahúzódott Ázsiába. Ősi fészkei Ázsiában, Afrikában, Közép-Ameri- kában, főleg a rágcsálók között még okoznak járványokat, melyekből a fejlett egészségügyi kultúrájú országokba is behurcolnak egy-egy esetet, de a védőoltások és az antibiotikumok, a terjedésének alapos ismerete már veszélytelenné tették. Kórokozóját 1893-ban a japán Kitatsato ismerte fel Hongkongban, de a francia Yersinnek sikerült elsőként izolálni, ezért is nevezik bacilus Yersininek. Ez a rövid, pálcika alakú, bipolárisán jól festődő kórokozó a vadon élő rágcsálók fertőző betegsége. Legáltalánosabb terjesztője a fertőzött patkánybolha, melynek az elő- gyomrába szívott vérben a baktérium igen gyorsan szaporodik. A bacilushordozó bolha minden vérszívó csípésével tovább terjeszti a betegséget. Az emberre a beteg patkányról jut a bolha. A megfertőzött ember bolhája azonban nem terjeszti.1 Agresszív, de kényes, fertőtlenítőszerekre érzékeny, de a hőt, különösen a hideget jól bírja. A bőrön csak a csípéssel jut a szervezetbe, de a nyálkahártyákon igen gyorsan átjut, s a nyirokáramot keresi. A bolha a szívott vért az előgyomrában tárolja, s innen egy járaton jut a gyomorba. A fertőzött vér gyorsan megalvad, az alvadék elzárja a járatot, a bolha éhezni kezd, ami újabb vérszívásra ingerli. Minden szívással áldozatába oltja a fertőzést, a friss vér sem jut a gyomrába, s ettől egyre vadabb és éhesebb lesz. Minden szívás után nő az előgyomra, szaporodnak a baktériumok, melyet egyre ingerültebben olt az áldozatába. A bőr alá juttatott regurgitát véres nyálban hemzsegő baktériumok nyirokérzékenyek, mihelyt a nyirokáramba jutnak, azonnal terjednek és korlátlanul szaporodnak. Tömegben levő emberek (katonaság, turisták, búcsúsok, gyűlések) alkalmasak a tömegfertőzések kialakulására. Emberen a pestissel fertőződésnek két formája általános: a bubópestis és a tüdőpestis. Ez egyben két különböző fertőzési kaput jelent. Mind a két módon létrejöhet gyenge erejű fertőzés is, ugyanazokkal a bevezető tünetekkel, olyan enyhe lefolyással, amit leggyakrabban náthának vagy más fertőzésnek tekintenek, eredménye a tartós immunitás. 77
