Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Szita László: Az 1687. évi török elleni hadjárat a haditudósítások tükrében
közti szárny, melyet az említett zászlóaljak védtek, egy sűrű cserjésig húzódott; a második vonalat sok svadronnal és zászlóaljjal (néhányat az első vonalból vontak ki) kétszeresére erősítették meg, úgy, hogy ezek egy része az előnyomulást biztosította, a másik pedig az oldalát, honnan gyanítható volt az ellenséges támadás; itt be kellett kanyarodniok és arrafelé arcvonalat képezni. A második vonalat még megerősítették a Lodron, Comercy, Felsőrajnai ezredekkel, valamint a sváb csapatok két zászlóaljával, melyeket a Lotaringiai herceg gróf Piccolomini parancsnoksága alatt küldött oda. Az ágyúkat szárnyakra, vagy oldalakra és az első vonalakba is elosztották és a zászlóaljak és svadronok között hagyott kis térközökbe állították fel. Szárnyunk most egyenesen a hegy irányába néz, s a török tábortól a mieinkig terjed. A jobbszárny egy sűrű erdő felé terjed, melyen áthatolni nem lehet, s ez megakadályozza, hogy az ellenség onnan támadjon. Tehát teljes erejét csak a választófejedelem Őfensége szárny ellen vetheti be. Mialatt csapataink ebbe a harcrendbe felálltak, a törökök arra a magaslatra vonultak, melyet mi a fentiek szerint elhagytunk, s ott a cserjésben és a közelben lévő méyedésben rejtőztek el, majd zászlóikat feltűzve, muskétákkal és két ágyújukkal tűz alá vették oldalunkat. Az ellenség lovassága bennünket hirtelen támadott, majd hirtelen visszavonult. Mihelyt azonban néhány csapatot kikülönítettünk ellenünk, - az ellenség vagy visszamaradt, vagy ha közeljött, visszaszorították őket. Mindjárt ezután az erdő szélén, az úton az egész török hadsereg támadott, de a terep szűk volta miatt különösebben nem bontakozhatott szét, de a sok zászlóalj és svadron mélységben az erdőtől védve volt. Egy szökevény azt a hírt hozta, hogy azok minden esetben tartani akarják az említett utat és magaslatot. Balszárnyunk ellen is néhány ágyút irányítottak, 7-8 000 lovast áthoztak jobb kézre úgy, hogy mind az ágyúból, mind a muskétából erős tüzet zúdítottak - szokásuk ellenére - 150 lépésre az oldalunkra, hogy hátunkba kerülhessenek és betörjenek. Ezt megakadályozandó a választófejedelem Őfensége gróf Piccolominit ezredéivel együtt elvette a jobbszárnyról, ezek a közeli magaslatra húzódtak, s ezzel az ellenség útját arról az oldalról elvágták. Badeni Lajos herceg rögvest előnyomult hat svadronnal a Magni, Castell, Arco és Soyer ezredből, egy Neuburg dragonyos századdal együtt, hogy az ellenséget oldalba támadja. Ettől a tervtől el kellett állnia, mert a Lotaringiai herceg 2. vonala túl messze volt, s időben nem tudott volna segítséget nyújtani. így csak arra szorítkozott, hogy onnan visszaszorítsa az ellenséget, s a második vonalat felszabadítsa. A csapatok a vonalban ismét elfoglalták helyüket és egy óra hosszat csak csatározás folyt mieink és az ellenség között. Miután az ellenség első vállalkozását eredménytelenül végezte, a Herceg úgy találta, hogy nem folytatja a menetét (az ellenséget visszaszorították s mindjárt a kezdetben győzelmet arattak), s nem is akarta a csatát más időre halasztani - mert közben az ellenségnek több ideje maradt volna, hogy elsáncolja magát - s ő pedig előnyös helyzetét adta volna fel, mit semmiképp sem akart megtenni. Közben észrevették, maga a Lotaringiai herceg is látta, hogy sok janicsár zászlóalj jobb kézre vonul és csatlakozni akar a többi lovasságához- egy újabb erős támadás végrehajtására. Ezért egyhangúlag elhatározták, hogy az ellenség szándékát megelőzendő, nem hagyják azt levegőhöz jutni, hanem erőteljesen támadják meg azokat; ehhez hadseregünk nagy bátorságot és kedvet is mutatott. Ennek következtében Badeni I^jos herceg, gróf Piccolomini és ezredei a választófejedelem parancsa szerint, a hegyhez csatlakozó magaslatot elfoglalták. A választófejedelem Őfensége gróf Johann Baptist Arco ezreddel és más svadronokkal a 2. vonalból a völgy felé vonult, hol az ellenség legnagyobb ereje nagy tömegben zsúfolódva volt együtt. Gróf von 73
