Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Szita László: Az 1687. évi török elleni hadjárat a haditudósítások tükrében
nagyvezír alatt 40 000 janicsárból és más gyalogosból áll és ha a tatárokat is hozzászámítjuk, úgy az 100 000 főt jelent.2 Mohácsról hír érkezett, hogy előző nap hajnalban 3 erős török csapat mutatkozott, a mi előőrseinket akarták megtámadni, és az ottlévő élelmet elrabolni. E szándékukról röviddel a végrehajtás előtt egy paraszt hírt hozott, ezért Orlick főstrázsamester3 a közeliévé mocsáron át 600 német lovassal átkelt, gyanítva, hogy a szétszórt törökök hajóinkat megtámadták. Hogy ezek hátrálni tudjanak, a főstrázsamester addig tartotta vissza a törököket, míg azok 1000 főnyi lovasságukkal tartani tudták magukat, sőt a mieinkre támadva, azokat a mocsárba szorították vissza. A mocsárban maradt 103 katonánk, az Arco ezredbeli őrnagy mellett. Ezzel szemben a törökök, kiknek a támadása összeomlott, 40 halottat hagytak a helyszínen azokon kívül, kiket magukkal hurcoltak. 24- én. A hídon az utolsó a gyalogságunk volt, mely így a táborban ismét egyesült a hadsereggel; a Siklóstól jobbkézre lévő táborban. E napon a horvátok elfogtak egy parasztot, levéllel, melyet a nagyvezír a szigeti pasához küldött. Tartalma csupa dicsekvés volt, u.i. hogy ő 3 teljes napig sikeres ütközetet vívott a hadseregünkkel, és hadseregünket jelentősen legyengítette. Emellett figyelmeztette a kanizsai pasát, hogy vitézül védekezzék, s így részben részese legyen a kezdeti győzelemnek, s hogy a segítség nem fog elmaradni; a nagyvezír elhatározta, hogy hadseregünket mindenhová követi. 25- én. A régi táborban pihenő volt, és intézkedéseket tettek a Drávához szállított liszt és egyéb élelmiszer biztos helyre való elszállítására. 26- án. Eszékről az ellenség 3000 lovasa kivonult, és táborunktól nem messze láttatta magát. Ezért a siklósi helyőrség néhány ágyúlövéssel jelt adott, majd néhány, tartalékban volt lovasbrigád kivonult a tábor elé, de hiába követte az ellenséget, csupán egy önkéntest fogott el a nagyvezír katonái közül, ki lovával bukott. Ez azt vallotta, hogy ő és a vele lévők csupán felderítésre lettek kiküldve, a vezír Eszéktől kissé visszahúzódott a Duna felé az ostromfalaktól4, s ő úgy véli, hogy a nagyvezírnek 100 000 harcképes legénysége van, köztük 40 000 janicsár és más gyalogos Albániából. Hozzátette, hogy csak 5 igazán magas rangú pasa van vele, kik a hadsereget vezetni tudják (és szabad nekik). A nagyvezírnek esze ágában sem volt, hogy harcba bocsátkozzék eltekintve attól, hogy a keresztényekről, ténykedésükről jó hírei vannak. 27- én. A választófejedelem Őfensége adta az elővédet és a lerombolt Kistótfalunál ütöttek tábort.5 28- án. Harsány és a Duna közti területre értünk, időközben megérkezett a sváb és frank kisegítő csapat is.6 29- én. E napon pihenő volt. A nem messze lévő Dunáról minden élelem kellő mennyiségben rendelkezésre áll és a hadsereg ismét kipihenheti magát. (Egykorú nyomtatvány) Mercurii Relation. 1687. Qq.Num. 34. 26. Aug. 2. A tudósítás melléklete volt az újságnak: Continuatio Diarii, Auß dem Chur = Bayrischen Feld = Lager zwey Stund von Mohats.den 29. Julii/Anno 1687. Ford.: Aszmann Mária. 1 Lodron lovassági ezred horvát százada ekkor portyázásra volt rendelve, az akciót ők hajtották végre. 2 A nagy létszámba számítandó a tatárokon kívül a rendkívüli nagy számú kísérő, tevehajcsár, marhahajcsárok, vontatók, „civil” kiszolgáló személyzet, iparosok, kereskedők stb. akik kísérték a hadsereget. 3 Orlick ezredes strázsamesterként is előtűnik sok levéltári dokumentumban is. (Regiment- wachmeister). 70
