Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)

Rezüme

a 18. században megnőtt, több falu fertőződött, de járvánnyá nem szélesedett. Ilyen módon fertőzött két falu vizsgálati anyagát a megyei levéltár megőrizte. Ezek vizsgálatával bepillantást kapunk a védekezés gyengeségeiről, a népi önvédelem módszereiről, a gyógyítás reménytelenségeiről. 1740-ben a vármegye főorvosi állás szervezésére kényszerült, mely utat nyitott a megbízhatóbb egészségvédelem és a jobb betegellátás számára.

Nagy Pál: Somogy megye mezővárosi és községi pecsétjei 1768-1856. (Második rész. Bálványos-Büssü). A szerző folytatva 1992-ben kezdett vállalkozását, ezúttal 28 település 105 pecsétleírását és 98 rajzát teszi közzé. A szokványos mezővárosi és községi pecsétek között ezúttal is különösen sok nemesi, egyházi és polgári kölcsönpecsét található. Különösen érdekesek Basal, Belezna, Boglár pecsétjeinek mesterségjelképei. Böhönye 3. sz. lenyomatát a szokatlan hitelesítési forma teszi egyedivé. Ugyancsak külön említést érdemel Bükkösd 4. sz. hegyközségi pecsétje, amely Somogy megyében — a szőlőhegyek nagy száma ellenére — gyéren fordul elő. A dolgozatot ismét adatgazdag közigazgatás-történeti táblázat egészíti ki.

KissZ. Géza: iratok a Dráva-völgyi állatkereskedelem történetéhez. Kortársi megfigyelők és szakírók tudják, hogy az ismert határfolyó két oldalán az uradalmak jobbágyai foglalkoztak sertéstartással és -értékesítéssel. E források szereplői azonban nem termelők és vásári kereskedők, hanem olyan ormánsági jobbágyok, akik a napóleoni háborúk gazdasági lehetőségeit igyekeztek kihasználni. Foglaló ellenében gyűjtötték össze a sertéseket az Újvidéktől a Száva menti Bródig elterülő térségben. A felvásárolt állatokat somogyi vásárhelyek érintésével hajtották Kanizsán át szlovéniai, osztrák és morva vásárokra. A forgótőkét hitelből fizető kereskedők adás-vételi gyakorlatát, életmódját, a sertések tartásának körülményeit rögzítik a közölt iratok.

Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében.

A tanulmány egy 24 000 magyar holdas uradalom népességnövekedését és a társadalom földhasználati sajátosságait vizsgálja. Ezen a nagybirtokon viszonylag kései betelepedést figyelhetünk meg, a népsűrűség a 19. század első felében messze elmaradt az országos átlagtól. Mivel kevés volt az ember s sok az urasági föld, relatíve sokszínű paraszti földhasználati rendszer jöhetett létre, ahol a telek mellett az allodiális parasztbérletek, az indusztriális és a közös haszonvételű területek biztosíthatták a társadalom reprodukcióját. Az 1848-as forradalom törvényei viszont csak a telekföldeket juttatták paraszti tulajdonba, s ez komoly problémákat okozott a vrászlói uradalom társadalmának.

Szili Ferenc: A somogyi kivándorlók Amerika-képe és magyarságtudata a századforduló évtizedeiben című tanulmányát tette közzé. Forrásközlő tanulmányában az Amerikába kivándorlók leveleit ismerteti. A levelek többségét egyszerű parasztemberek írták. Ezek a levelek igen fontos információkat tartalmaznak. Belőlük megismerhetjük a kereseti és a bérviszonyokat. A vállalt munka nehézségeit, a honvágytól gyötört kivándorlók sorsát. A levélírók olyan intim dolgokról is beszámoltak, amelyek a hivatalos feljegyzésekből mindig hiányoznak. Nyomon követhetjük azt a tudati és életmódbeli átalakulást, amelyet az új életforma idézett elő.

392