Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Deák Varga Dénes: Hol rejtőzik Kaposvár vára?
Sokkal közismertebb Giacomo de Rossi 1686. évi várábrázolása (lásd 4. sz. ábra). Az impozáns erőd képét a város mindig is magáénak vallotta, hisz a városháza lépcsőházában monumentális freskón is megörökítették. E nagyméretű várban „sok dzsámi és egyéb épület látható”, a vár valóban „négy sarokbástyás, és mocsárban áll, mint egy teknősbéka”, azaz teljes összhangban áll Evlia Cselebi török utazó sokat idézett leírásával. Zádor professzor úr ugyan kissé elmarasztalóan jegyzi meg, hogy „sajnos ez a metszet is - mint a hasonló metszetek nagy része - igen hadilábon áll a tárgyi hűséggel, de mindenesetre jellemző képet fest a Kaposvárról alkotott egykorú elképzelésekről. ”.12 Zádor szerint a várat e kép keletről ábrázolja13 és nem a helyes oldalon tünteti fel a kapubejáratot, holott Evlia Cselebi egyértelműen keleti kapuról ír, és más irányból logikusan nem is közelíthető meg a vár. Szerintem viszont Rossi a várat nyugat felől, a Kecel-hegyről (a mai új víztorony környékéről) szemlélhette, mégpedig a felszabadító ostrom idején. Az ágyúbástyák közül egyedül a délnyugati nem tüzel, lévén arról a Kapos mocsara olyan széles, hogy abból az irányból támadni lehetetlen. A Kecel-hegy azonban a vártól 1000-1100 m-re emelkedik. Ilyen távolságból a részletek megfigyelésére nincs mód - ez kitűnik a képről is. Gondot okoz, hogy vajon hová lett a vár melletti erődített település. Zádor szerint azért hiányzik, mert a rajzoló „igen közelről ábrázolja a várat”14 azaz a vár és város között a városnak háttal áll. Ez azonban a vár és város szoros kapcsolatát ismerve képtelenség. Sokkal valószínűbb, hogy a Kecel-hegy felőli nézőpontból egyrészt a város a vár takarásába került, másrészt talán a metszet készítőjének feladata a vár stratégiai fontosságú védműveinek ábrázolása volt. Erre utal, hogy e rajz is beszámozást és olasz nyelvű képmagyarázatot tartalmaz, így rendeltetése egyértelmű. Rossi nyugat felől csupán a vár mögött fekvő település tornyait észlelhette, és ezeket tévesen mind a várnégyszögön belül ábrázolta. Ebből fakad, hogy a feltüntetett objektumok többsége a vár legtávolabbi negyedébe zsúfolódik. Ugyanakkor a tekintélyes távolság számára írható, hogy a kép finom kidolgozottsága ellenére építészeti részletek már nem jelennek meg. Ugyancsak 1686-ból, a Badeni Lajos herceg által vezetett császári seregek ostromának végét, pontosabban a vár török részről való kapitulációját ábrázolja a Waldtman-Krausen-féle metszet13 (lásd 5. sz. ábra). A kép keletről mutatja a várost. Világosan áll előttünk a Rossi által is megörökített négy sarokrondellás vár, és előterében a várat félkaréjban ölelő település. Zádor a vár kapubejáratának hiánya miatt vonja kétségbe az ábrázolás hűségét.16 Szerintem ez a metszet sem idealizálja a várat, ráadásul olyan közelről készült (hiszen a törökök már nem lőttek), hogy egészen finom részletek, építészeti tagozatok is megfigyelhetőkké váltak. A legnagyobb gondot a vár túlzott, valószínűtlen magasságú terepszintre emelése okozza. Ide kívánkozik viszont, hogy a korabeli ábrázolási gyakorlat megengedte a függőleges irányú megnyújtó torzítást, ami a lényeges elemek kihangsúlyozását segítette elő. Ugyanez történt a minaretek esetében is. A várat azért kellett e hihetetlenül magas platóra helyezni, hogy a képen a vár érzékelhető legyen. Ha magunkat a sík terepen állva a helyszínre (a mai Berzsenyi utca elejére) képzeljük, a vár a város épületei mögött alig, vagy szinte egyáltalán nem emelkedett ki. így a „realista” ábrázolás élvezhetetlen, a helyszínt nem ismerők számára a valóság bemutatása lehetetlen lett volna. A rajz készítője 37
