Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Nagy Domokos Imre: A Kis-Balaton 1945 és 1952 között
A Kis-Balaton a háborút szerencsésen úszta meg. Sérült angolszász bombázók kényszervetésből elpotyogtatott - és kárt alig okozó - bombáin kívül csupán egy brit Wellington-gépnek a Keszthelyi-öbölben történt kényszerleszállása jelentett „repülőeseményt”. A szárazföldön pedig mindkét oldalon hadműveleti egységek sávhatárán volt, és rajta keresztül pedig a minden képtelenségre képes szovjet vezetés sem tervezett támadást. A földosztásról szóló törvény végrehajtására kiadott 5600/1945. FM rendelet 51. § a) pontja értelmében, mint természetvédelmi területté kijelölt objektumot a zalaegerszegi erdőigazgatóság „a Kis-Balatont 2435.8 k.hold területtel államerdészeti kezelésbe és tulajdonba átvette”.23 Keve András szerint az egésznek szellemi atyja Hoffmann Sándor főerdőtanácsos, keszthelyi erdőgondnok volt.2 * A részletek egyelőre nem ismeretesek. Valamikor 1945 nyarán a Magyar Nemzeti Múzeum Állattára (a Természettudományi Múzeum jogelődje) és a Magyar Madártani Intézet jegyzéket állított össze az FM számára a már védett és még védetté nyilvánítandó természeti értékekről. Ezen a listán a védendők között első helyen szerepel: „13. Vörs, Somogy megye és részben Zala megye mellett KIS-BALATON, 300 kh. Hg. Festetich és Zalavári Apátság tul.”2’ Az 1945-ös évről több adatot egyelőre nem tudtam találni, bár nagyon valószínű, hogy a rezervátumokat évvégére zömében kijelölték. Ami a madárvilágot illeti: visszatértek fészkelni egy év kihagyás után a kanalasgémek (rögtön 80 pár), viszont először maradt ki a batla. Változatlanul nem fészkelt sem a kis- sem a nagykócsag.211 Ugyancsak nincs adat 1946 első nyolc hónapjáról. 1946. szeptember 12-én adták ki (?!) a sokat emlegetett 160.700/1946. FM rendeletet, amely a szegedi Fehértót, a Velencei-tó dinnyési részét és a Kis-Balatont madártani ellenőrzés alatt álló rezervátummá minősíti.2 Illetve dehogyis adták ki! Mert ez a rendelet hivatalosan nincs! Pedig októberben már evidenciaként emlegetik, holott... Én még emberrel nem találkoztam, aki ennek az eredetijét látta volna. Amit nem is csodálok. De azt hiszem, levéltárosi múltam és végzettségem, valamit OTvH-s tapasztalataim nélkül sohasem fogtam volna gyanút. De kezdődött azzal, hogy kizárólag „másolatról vett másolatban” találkoztam vele, ami minimális oklevéltani ismeretek birtokában már legalábbis különös. Azonkívül a megfogalmazása is eltér az FM Vadászati ügyosztálya által alkalmazott stílustól. Aztán eszembe jutott, hogy ezzel az FM rendeletszámmal találkoztam már kutatásaim során - Pest megyei anyagban. Meg is találtam a cédulát: arra szólította fel a rendelet a vadászati felügyelőket, hogy vegyék rá a vadásztársaságokat a Nimród előfizetésére... s a kelte augusztus 8.!2h De még mindig csak számelírásra gyanakodtam. Az UMKL-ban kikértem az eredeti iratot. Nem volt meg. Ekkor (és ezzel kellett volna kezdenem) az iktatókönyvet, amelyet számról számra végignéztem. A160.700-as számnál a tárgy megjelölése: „Félhivatalos levelek” - amelyre Szatmár-Bereg vármegye vadászati főfelügyelője válaszolt.29 Viszont olyan ügydarabot, amely egyszerre rendelkezik a három madártani szempontból kiemelkedő jelentőségű területről, 1946 folyamán nem iktattak!! NINCS! Tehát a rendelet: hamisítvány! De olyan hamisítvány, amelynek tartalma igaz! Mert a szegedi Fehértót valóban a Szegedi Sportvadászok Társasága kezelésébe adták.30 Volt olyan ügyirat is, amelynek tárgya „A dinnyési rezervátum kezelésének átvétele” volt.31 S készült 334
