Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Nagy Domokos Imre: A Kis-Balaton 1945 és 1952 között
Ugyancsak nehezítette kutatómunkám, hogy a Kis-Balatonnak nem volt olyan megszállott krónikása, mint a szegedi Fehértónak dr. Beretzk Péter, a tiszai Sasérnek vagy a hódmezővásárhelyi Kardoskutnak dr. Sterbetz István. Területkezelői jelentések pedig vagy nem is készültek, vagy elvesztek (de mind?!). Warga Kálmán csak 1950-től újította fel kutatásait. Kis-balatoni jelentéseit nem találtam egyelőre meg, bár a más területről szólók alapján úgy látom, hogy amennyire precízek madártani szempontból, annyira elnagyoltak más vonatkozásban. Az újságokat természetesen nem tudtam átnézni, kivéve a Balatoni Kurírt, melyre bizonyos hivatkozások következtében rákényszerültem. Néhány ilyen adatot a véletlen juttatott a kezembe. Az események résztvevői és tanúi közül már a kutatás kezdetén is kevesen éltek. Ifj. dr. Tildy Zoltánt,5-akit személyesen nem ismerek-még 1988-ban levélben kerestem meg. Ő nagyon udvariasan, de ugyanolyan határozottan minden felvilágosítás elől elzárkózott. Én ezt tudomásul vettem, és ezt a lehetőséget azóta nemlétezőnek tekintem. Dr. Szederjei Ákos (akkoriban FM majd MÁLLERD Vadászati osztály) és Pietsch René, egykori OTvH-s kollégám, őszinte segítőkészséggel álltak rendelkezésemre, csakhogy közben elhunytak, és igy jó néhány kérdést már nem tisztázhattam velük. Dr. Hauer Lajost (FM majd MÁLLERD Vadászati osztály) régóta ismerem, tíz évig egy vadásztársaság tagjai is voltunk, s ráadásul nem is lakunk messze egymástól. Nem is zárkózott el elvileg a beszélgetéstől - csak éppen időpontot (véletlenül se?!) nem sikerült találnunk rá... * A korabeli sajtó jobban foglalkozott a Kis-Balaton ügyével (legalábbis 1947-ig), mint hisszük, de ennek kutatása meghaladta lehetőségeimet. A néhány véletlenül vagy hivatkozás alapján megtalált cikkre a megfelelő helyeken hivatkozom. 1948 tavaszán Csák Zoltán elég részletes tudósítást közölt az akkori egyetlen erdészeti szaklapban az OTvT üléséről, s ebből a kisszámú olvasó megtudhatta, hogy „különösen nagy jelentőségű ügy a Kis-Balaton hasznosítása körül keletkezett vita”, s hogy a helyszíni szemle és tárgyalás során „a természetvédelmi érvek sajnálatosan nem találtak megértésre”. Azonban reméljük, hogy a „földmívelésügyi miniszter úr döntése a természetvédelem szempontjából kedvezően fogja ezt a kérdést nyugovóra juttatni”6 1950-ben jelent meg az Aquila, a Madártani Intézet évkönyve 1944-47-es összevont kötete. Ennek elején Vertse Albert rövid áttekintést adott az elmúlt néhány év eseményeiről. Azonban csak a rezervátumok kijelöléséről és a 160.700/1946 FM rendeletről tesz említést.' Ezután évekig csend. A hazai természetvédelmi propaganda és ismeretterjesztés nem működött. Mert bár az OTvT 1950. márciusi ülésén elfogadta a propagandatervet, s az előadó Kenyeres Lajos szerint „elsőrendű szempont a természet- védelem népszerűsítése”,8 mégis csak 1952 őszén juttatták el cikksorozat-tervezetüket az akkor éppen Természet és Technika néven megjelenő Természettudományi Közlöny szerkesztőségébe. Ennek a 7. pontja a Kis-Balatonról szóló cikk.9 Ez a folyóirat 1952. augusztusi számában jelent meg Kenyeres Lajos tollából. A rövid történelmi összefoglaló így szól: „Valamikor a Kis-Balaton nagy kiterjedésű.nádasainak, vizeinek és kaszálóinak egykori főúri tulajdonosai nem törődtek az ősi tájak szépségével, 331
