Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Füzes Miklós: A magyarországi németek meghurcolása Délkelet-Dunántúlon a második világháború alatti és a befejezést követő években. (Ahogyan azt a történész és az eseményeket átélő látja)
Utóbbiak szervezeti elkülönülését a „Hűséggel a Hazáért” mozgalomban való részvétel, illetve a magyar hivatalos szervekben, Levente, Kálót, Kalász egyesületekben való működés jelentette. A német, illetve a vegyes falvakban feszültségek jöttek létre, melyeket csak tovább fokozott a náci propaganda, hol a németség, hol a magyarság kitelepítésének szükségességét hirdetve.8 Jugoszlávia megszállása után megkezdődött a „népi németeknek” a birodalmi célra személyükben történő igénybe vétele. Először titokban, majd nyilvánosan, de a magyar hatóságok tudta nélkül a Waffen-SS, és a Wermacht kötelékébe léptek be önkéntesek Bácskában. Hasonló jellegű Basch Ferencnek az úgynevezett sporttanfolyamokra történő szervezőakciója. A jelentkezetteket ugyanis a határon túlra szállították, és az SS-be osztották be kiképzésre. Az illegális szervezkedést a magyar állampolgárság megtartása is igényelte. A titkolózás azonban nem sokáig tartott. 1942 januárjában már a magyar kormányzattól a nyilvános SS-toborzás lehetőségét csikarta ki a náci német kormány. 1942 áprilisára az első toborzóakció is lezajlott. Zömében erkölcsi kényszer hatására 25 709 fő jelentkezett. Közülük 17 860 főt találtak alkalmasnak. A legnagyobb számban Bácskában jelentek meg a sorozóbizottság előtt, a trianoni határokon belül mérsékelt eredmények születtek. A Bakonyban 1145, Közép-Magyarországon 2312, Nyugat-Magyarországon 2044, a Schwäbische Türkeiban 3540 fő volt csupán a megjelentek száma. Nagyon sok helyen a toborzás elől a német fiatalság megszökött. A második SS-toborzás eredményessége érdekében 1943- május 22-én született államközi megállapodásban az önkénteseket és a hozzátartozóikat úgy kezelték, mintha a magyar honvédségbe szolgáltak volna. A lakosság körében azonban a toborzás továbbra is népszerűtlen volt. Basch emiatt a Romániában meghonosodott gyakorlatnak megfelelő kényszersorozás tartását javasolta. Az állandó nyomás hatására 1944 februárjáig húszezer népi németet sikerült toborozni az SS számára. A második toborzás eredményéhez az is hozzájárult, hogy az egyezmény szerint a magyar hadseregben szolgáló népi németeket is át kellett adni. Magyarország 1944. március 19-én történt megszállását követően kényszersorozások történtek. Az elvárásoknak még így sem feleltek meg az eredmények. 1944. augusztus végéig csak 42 ezer újoncot sikerült besorozni, holott a Volksbund nyilvántartása 202 ezer hadköteles nevét tartalmazta. A kényszersorozottak száma szeptemberre 60 ezerre emelkedett, majd a háború végéig újabb 20 ezer főt hívtak be. Becslés szerint a trianoni Magyarország területéről 60 ezer, a visszacsatolt területekről újabb 60 ezer fő szolgált a Waffen-SS-ben. Közülük a fronton mintegy 8 ezer fő elhunyt.9 Összefoglalóan annyit lehet megállapítani, hogy az önkéntes toborzás a visszacsatolt területeken, a kényszersorozás a trianoni határokon volt eredményesebb. Utóbbit a német hadsereg jelenléte erősen meghatározta. A front Magyarország határához történt érkezése a polgári lakosság részleges kimozdításához vezetett. A lakóhely elhagyásának volt egy szervezett módja, a Volksbund irányításával, előre megtervezett menekülési útvonalakkal, ellátóhelyekkel stb. Délkeletről már 1944 szeptemberében elindultak az első csoportok. Úti céljuk egyelőre a Schwäbische Türkei, Buda környéke és a Bakony volt. A dél felől érkező támadás azonban a menekülőket továbblökte nyugat felé. Régiónk német lakossága az evakuálást igen kis mértékben választotta. Tolna megyében például az 194l-es jelen lévő német lakosságnak csak mintegy 1,6%-a. Hasonló mértékű lehetett Baranya és Somogy megye német lakosságának az evakuációs aránya is. A szülőföld elhagyásának másik módja a spontán menekülés volt. Néhány községben ennek méretei az evakuációét jóval meghaladták. Előfordult, hogy a fél falu útra kelt. 313
