Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)

Szili Ferenc: A somogyi kivándorlók Amerika-képe és magyarságtudata a századforduló évtizedeiben

A levelekből azt is megtudjuk, hogy a hozzátartozók kiutazása gyakran nehézségekbe ütközött. A kivándorolni szándékozó eladta lakását, ingóságait pénzzé tette, s még hetek múltán sem kapott útlevelet; közben a pénze vészesen fogyott. Ilyen esetekben esedezve fordultak az alispánhoz ügyük mielőbbi elintézése reményében.

Az útlevél mielőbbi kiadása érdekében többen írtak leveleket haza a körjegyzőknek, a főszolgabíráknak, de még az alispánnak is. A megszokott, régi alázatos hang mellett új színfoltot jelentettek azok a levelek, amelyekben a hivatalok és a tisztviselők kötelességeire hívták fel a figyelmet. Ez kétségkívül új hang volt és csak a demokratizálódó és öntudatosodó kivándorlókat jellemezte. Közülük idézzük ifj. Kiczlingstein Jánost, aki 1909-ben az alábbiakat írta a jegyzőnek: „...Szíveskedjen az én kedves családomat út levéllel ki szolgáltatni és őket útnak bocsátani, mert én azt hiszem, hogy én fogom őket tartani, tehát ászt akarom ők is legyenek velem együtt iten, míg én itleszek és ha pedig a Tisztelt törvény jóban látja, hogy othol maradjanak, akor Tesek a Tisztelt törvényszéknek arol is gondoskodni, a mivel ők megélhesenek, mert ha a Tek. Alispány ur meg akadáloza őket, akor legyenek az ő gondozása alat, és én tőbe egy fiiért sem küldök nékik, mert azt tartom, aki rendelkezik fölötük, az Tarcsa is őket.”52 Figyelemre méltó Walter János igali kivándorló Dayton városából 1913-ban írt levele is. Döntését, amely szerint édesanyját is kivándorlásra ösztönzi, az alábbiakkal indokolja: „A hazai Dolgaim nem gyümölcsöző volt így amerikába óhajtjuk. Anyánkat is hol ha verejtékkel, mégis megfizetnek nincsen olyan furfangos ipari bánásmód mi Velem játszódott Szülő földemen...”53

A hang láthatóan szokatlanul kemény és öntudatos. A közigazgatás nagyhatalmú vezetőinek ez aligha tetszett. Ezt a véleményt tükrözi a Somogyvármegye 1909. március 27-én „A kivándorlás hatása Somogybán” c. cikke is, amelyben Somodor németajkú, Amerikát megjárt lakosságát tették felelőssé a községben lévő anarchisztikus állapotokért. A sajtó szerint a tengerentúlról hozott új eszmékkel rombolják a vezetők tekintélyét, a hatósági intézkedéseket nem respektálják, a főszolgabírót, a jegyzőt és a bírót nem tisztelik, „renitens és durva magatartásuk miatt napirenden vannak a büntetések”.54 A hatóság minden intézkedése azonban hatástalan marad. Az igali járás főszolgabírája a fenti esetről jelentést tett az alispánnak, aki azt javasolta, hogy a törvény teljes szigorát alkalmazzák az elégedetlenekkel szemben.

A szakirodalomból ma már közismert, hogy a társadalomnak nem a legszegényebb elemei vándoroltak ki, mivel ők sem a hajójegyet, sem pedig a törvény által előírt pénzkvótát nem tudták előteremteni. A kivándorlók többségét azok a mezőgazdasági napszámosok alkották, akik két-három kataszteri holddal rendelkeztek, akikben még volt vállalkozói kedv és családjuk érdekében a kockázatot is merték vállalni. Közöttük csak elvétve akadt egy-két analfabéta, tehát műveltség tekintetében sem tartoztak a társadalom legelmaradottabbjai közé. Ezek ismeretében már nem meglepő számunkra, hogy a szokatlan életformához gyorsan tudtak alkalmazkodni, többségük számára a nagy kaland eredményesen végződött. A levelekből persze az is kiderül, hogy néhányan nem állták ki a próbatételt, az alkohol rabjává válva útjuk a börtönbe vezetett, vagy pedig öngyilkossággal szabadultak meg kínjaiktól. A bányák, a vaskohók és az ipari üzemek próbára tették a testet és a lelket egyaránt. Nem lehetett könnyen és látványosan meggazdagodni. A paraszti munkában megedződött, a gyermekkortól robotoló munkások a bányák és az ipari üzemek munkaritmusához is tudtak alkalmazkodni. Éppen ezért a magyar munkások keresettek voltak, és

219