Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Szili Ferenc: A somogyi kivándorlók Amerika-képe és magyarságtudata a századforduló évtizedeiben
Miklós István a gyakorlatban és pszichésen is egy másik utat járt. Althoz a kivándorlótípushoz tartozott, aki hamar feladta az új haza keresését és elfogadását. Alkatilag sem volt elég kemény és következetes, így nem véletlen, hogy a szerencse sem szegődött mellé. Nem ő volt az egyetlen a kivándorlók között, aki csak fizikai értelemben érkezett meg az USA-ba, lelkileg és érzelmileg a szülőhazához kötődött mindhalálig. A kivándorlók két típusát nem kívánom minősíteni és értékelni, mégkevésbé szembeállítani. Inkább csak érzékeltetni szeretném, hogy a különböző alkatú és lelki beállítottságú emberek, hogyan viszonyulnak azokra a nagy történelmi és társadalmi kihívásokra, amelyeknek szenvedői vagy haszonélvezői. A kivándorlóknak volt egy harmadik típusa is, akik az új hazát nem tudták megszokni, az óhazát pedig már nem fogadták el. Ők voltak, akik többször is átkeltek az óceánon és érzelmileg a senki földjére kerültek. Ők voltak a zsúfolt óceánjárók utasai az igazán hazátlanok. Széchényi Imre a tudós gróf az Amerika-kép kialakításában ugyancsak jelentős szerepet játszott.20 Aligha lehetett véletlen, hogy egyetemi tanulmányai befejeztével 1881-ben fiatalon, de megfelelő tudományos felkészültséggel tagja lehetett annak a kormány által kijelölt bizottságnak, amelyet azzal a szándékkal küldtek ki, hogy tanulmányozza az USA nemzetgazdaságát, főképpen az agrárviszonyokat. Az USA, mint agrártermékeket exportáló nagyhatalom, Magyarország külkereskedelmi létét is fenyegette. A bizottság tagjainak a féléves tanulmányút után jelentést kellett készíteniük az amerikai viszonyokról, és a nemzetközi piacokon várható folyamatokról prognózist kellett készíteniük. A küldöttség részére a tanulmányutat meglehetősen szűkre szabták. Hat hónap alatt többezer kilométert kellett utazniuk, így érthetően csak az államok déli és keleti partját tudták szemrevételezni. Széchényi Imre tizenkét - tanulmányoknak is megfelelő - terjedelmes levelében számolt be a látottakról. Nyomon követhetjük a küldöttséget a New York-i partra szállástól Chicagóig. Márciustól októberig több államot is megtekintettek: New York, Washington, Lousiana, Texas, Kansas, Új-Mexikó, California, Utah és Illinois államokat és természetesen a nagyobb városokat is. Rövid időre a canadai Winnipegbe is ellátogattak. Jóllehet ő mégcsak a „félig kész” Amerikát látta, de tudományos felkészültségével és intuíciójával a jövőt is elképzelte, ítéletei mértéktartóak és pontosak voltak, mivel nem eseményeket és jelenségeket vizsgált, hanem folyamatokat, éppen ezért láthatta, illetve sejthette meg a távlatokat is. Bár elsődlegesen az agrárviszonyok tanulmányozásával bízták meg, az amerikai nemzetgazdaságot egészében vizsgálta, így többek között az ipar és a mezőgazdaság kölcsönhatását is érzékeltette. De nála az infrastruktúra sem volt marginális terület, a közlekedés, a kereskedelem, a jogszolgáltatás, az oktatás és a művelődésügy, illetve azokhoz szervesen kapcsolódó intézmények tevékenységéről is beszámolt. Vizsgálati módszere és értékítéletei egyaránt helytállóak voltak, nemcsak nézte, hanem látta is az eseményeket és a folyamatokat és azoknak a mozgatórugóit. Nem lelkesedett feleslegesen, a folyamatok mélyébe igyekezett bepillantani, kritikai észrevételei általában helytállóak voltak. A leveleit, illetőleg a könyvet aligha készíthette volna el ilyen színvonalon, ha kellőképpen nem készül fel az elvégzendő feladatra. 211
