Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)

Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében

Az elkülönözési tárgyalások már 1840 után megindultak, de hogy teljességében lássuk a dolgokat, vissza kell ugornunk az ezt megelőző birtokrendezésekhez, hiszen ha tehették, a két feladatot összekapcsolták. Az úrbéresek általában nehezen mentek bele, ugyanakkor néha igényelték is, például Viszló esete elég nevezetes erről.

1813-ban Apátit Tanyi Lászlóné (Igmándy Anna) bírta, a szomszédos Viszlót pedig gr. Festetics Imre. Festetics a viszlói jobbágyokkal megegyezett, s elcserélte velük a rétjét s legelőjét (illetve annak egy részét), mely rosszabb minőségű lett ugyan a jobbágyok számára, de nagyobb terjedelmű. A baj ott kezdődött, mikor Tanyiné az ún. Tasókai-malom árkát átalakította (ez Apáti és Viszló határán található), mégpedig úgy, hogy ezzel egy időben a malom fejét is megváltoztatta, vagyis ezentúl nem alul-, hanem felülcsapó lett a feje a szerkezetnek. A hozzá vezető csatornának árkát azonban „elfelejtette” kitisztítani, ennek következménye, hogy a jobbágyok nemrég elcserélt földjét a víz veszélyeztette. A jobbágyok panaszt tettek: „...minden esztendőnként, nem csak akkor, mikor oly bő esőzések vágynak, amind az idén, hanem mikor csak közönséges esőzések vágynak is, kaszáló réteinket tse- kély hasznát sem vehetjük, az Tasókai Malom miatt, ennek fejében árok nintsen metszve...”. Vagyis a helytelenül elkészített árok megtelt vízzel, az elöntötte a földeket, sőt egy7 másik levélből tudjuk, hogy a közös használatú legelő egy részét is.108

Gr. Festetics és Tanyiné között a vármegye előtt emiatt per kezdődött, mindegyik a másikra akarta hárítani a felelősséget. Tanyiné azt hánytorgatta fel a grófnak, hogy Festetics a hibás, mivel ő cserélte el a jobbágyokkal a földet, vagyis végső soron a jobbágyok panaszának Festetics az oka. Festetics válasza az volt, hogy Tanyiné a hibás, hiszen csak azóta van ez az állapot, mióta a malomfejet megváltoztatta, vagyis neki kellene az árkot „megmetszeni”.109

Mindez 1813-ban volt, 1815-ig nem történt semmi a földesurak részéről, s ekkor a jobbágyok még egy beadványt írtak a vármegyéhez, melyben újra felpanaszolták az őket ért sérelmet. Ebben a második levélben már azt is leírják, hogy ők ástak már árkot is, de az se használt, így az erre fordított 780 forint veszendőbe ment, s a Tasókai-malom miatt rétjeiket továbbra is elönti a víz. Ezúttal a megye már intézkedett, kiküldték Török Ferenc földmérőt, aki felmérte a helyzetet, s 1816 elején beadta a jelentését a megyének. A vármegye ennek értelmében határozott: a hibás Tanyiné, s neki kell gondoskodnia a víz elvezetéséről. Az özvegy azzal védekezett, hogy „nem kap mesterembert”, s ezzel húzta-halasztotta a végrehajtást (ami egyébként lehet, hogy igaz is volt, hiszen Somogy megye nem dúskált ekkor iparosokban). A megye öt évvel a jobbágyi beadvány után megfenyegette Tanyinét, hogy ha nem hajtja végre az ítéletet, akkor lepomboltatja a malmot. Az elmarasztalt megígérte ezt, de erős a gyanúnk, hogy továbbra is csak húzta-halasztotta az ügyet, ugyanis Tanyiné egy későbbi levele arról tájékoztat bennünket (1829-ből!), hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie az ügyet illetően. Mindebből látszik az is, hogy az úrbéresek mennyire kiszolgáltatott helyzetben voltak a földesúrral szemben. Az említett esetben 16 évig nem történt semmi a jobbágyok érdekében, mivel a megyei határozat végrehajtásához hiányzott a kellő erély.110

Az ügy végső rendezése 1828-1847 közé esett, s azzal az elkülönözési perrel záródott, melynek végén meghatározták ennek a területnek is a hovatartozását. így a pereskedés 1847-ben egy egyezséggel zárult, ezt sejteti Kapotsfy Mátyás uradalmi ügyvéd levele 1847. április 27-ről. Eddig ugyanis átadták a legelő- és erdőrészeket a jobbágyoknak: „s miután senkinek helyes panasza nem volt, a kijelölt telkes já198