Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
A jobbágyfelszabadítás utáni időkben átfogó összeírások nem készültek, viszont szerencsésnek mondható, hogy a kataszteri iratokból megmaradt néhány, így az 1850-es évekre vonatkozólag is megítélhetjük, hogy a paraszti szőlőbirtoklás milyen mértékű volt.100 A hét faluból Vrászló, Path, Miháldi és Simonyi szőlőbirtokosairól kaphatunk relatíve pontos képet. Az első szembetűnő változás a reformkori időszakhoz képest az, hogy a falubeli lakosok szőlőterülete látványosan megnőtt. A szőlőterületek egyelőre még bővültek, hiszen az egyes ültetvények közötti földek beültethetők voltak. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az uradalom falvai közötti munkaerő-áramlás az 50-es évekre kiteljesedett, hiszen a nagybirtok szőlőheggyel rendelkező falvai egyre jobban vonzották a szomszédos falvak szabad paraszti munkaerejét. Például 1859-ben Miháldiban a Gradiskai szőlőhegyen (adataink szerint) a korábbi 11 vrászlói telkes jobbágyi családból már négyen birtokoltak szőlőföldet. (A miháldi szőlőhegyekből a Gradiskai-hegy az összes szőlőterületnek mintegy 30%-át tette ki.) Az említett miháldi Gradiskai szőlőhegy 300 holdas terület volt, ezen 115 szőlőtulajdonos gazdálkodott.101 A 115 tulajdonosból 8 fő pathi, 7 fő miháldi, 4 fő vrászlói illetékességű volt, vagyis mindössze 19-en birtokoltak szőlőt az uradalomban élők közül. Az óriási kiterjedésű miháldi szőlőhegy 96 másik tulajdonosa extraneus birtokló volt: 70 fő sandi, 11 fő inkei, 5 fő szentjakabi, 4 fő antalfalvi, 2 fő kisdencsi volt, míg 1—1 fő birtokolt Ihárosból, Berényből, Kelevízről és Táskáról. Ez utóbbiak azért is érdekesek, mert több település is 20-30 km-re feküdt Vrászlótól. Egyes famíliák egészen nagy területeket birtokolhattak. A sandi Zakócs família 7 tagja összesen 28,8 hold szőlővel rendelkezett, ezek közül a legnagyobb szőlőbirtokos Zakócs Ferenc volt a maga 12,1 holdjával. Az uradalom lakosai ennél jóval kisebb földekkel bírtak, de a pathi Simon István 4,6 holdja, a szintén pathi Pór István 5,2 holdja, a miháldi Filák János 5 holdja, vagy a vrászlói Szakács József 3,5 holdja tekintélyes nagyságot jelentett. S akkor még hozzá kell tennünk, hogy Mihál- don a Gradiskai-hegyen kívül még másik három szőlőhegy is volt, elképzelhető, hogy a fenti személyek még azokon a területeken is birtokoltak. Teljesek az adataink Vrászló adóközség 1851-es állapotáról.102 A faluban 86,1 kh tiszta szőlőföld volt ekkor, aminek 14%-a a helybeli lakosok kezén található. 10%-nyit a szomszédos simonyiak birtokoltak, míg 21%-nyi jutott a pathi lakosoknak, vagyis az uradalom lakossága által a hegy szőlőiből (a rétterületet le kellett vonnunk) mintegy 45% volt kézben tartva, a többit itt is extraneusok birtokolták. Érdekes módon a vrászlói szőlővel minden korábbi telkes jobbágy rendelkezett, azonban koránt sincs olyan mértékű különbség a kiterjedés tekintetében, mint Miháldiban. A legnagyobb szőlőfölddel Vrászlón a helybéliek közül Vass Ferenc - korábbi féltelkes jobbágy - rendelkezett, akinek kezében 1,9 kh szőlőföld volt, de alig maradt el tőle Jakab János korábban negyedtelkes jobbágy 1,8 kh-as és Pandúr Ferenc, hajdanán féltelkes jobbágy 1,4 kh-as birtoka. A vrászlói lakosok szőlőbirtokaiból 10 darab volt 0,6-0,97 kh. hold közé eső birtok és 7 darab birtok volt 0,3-0,5 kh. nagyságú. A szóródást megpróbáltuk a korábbi társadalmi jogállással kapcsolatba hozni, vagyis arra voltunk kíváncsiak, hogy a féltelkesek és a negyedtelkesek úrbériállomány-különbsége a szőlőknél is jelentkezik-e. Vizsgálatunkból az derült ki, hogy a legnagyobb szőlővel rendelkezők között ugyanúgy található negyedtelkes - az átlagot jelentő társadalmi kategória —, mint féltelkes. Kétségkívül igaz azonban az is, hogy a legkisebb szőlőfölddel bírók között véletlenül sem volt korábbi féltelkes. Mindez persze csak jelzésértékű, hiszen említettük már, hogy a szomszé196
