Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
nyugati falvakkal, ahol magas volt a minimális úrbéri illetménnyel rendelkezők aránya. Egy 1848-as összeírás szerint a vrászlói uradalom úrbéresei 426 hold belsőséggel, 2876 hold szántófölddel és 744 hold kaszálóréttel rendelkeztek, vagyis összesen 4046 holddal. Átlagosan mintegy 16 hold jut egy telkes jobbágyra, ami a megélhetést a korban szokásos termelékenységet figyelembe véve már önmagában is biztosíthatta. Rögtön hozzá kell tennünk azonban azt is, hogy a regionális eltérések korántsem tették ezt mindenhol lehetővé. A vrászlói, pathi és simonyi telekátlagok továbbra is alacsonyak maradtak, lényegében nem mozdultak el az 1830-as értékről. A telekátlag persze csak egy számtani közép, valós informatív értéke csekély. Nézzük, milyen volt az úrbéresek teleknagyság szerinti megoszlása a jobbágyfelszabadítás előtti vrászlói uradalomban. Az úrbéresek megoszlása telekföleljeik szerint 1848-ban Egész Háromnegyed Fél telek Negyed Összes Vrászló — — 4 7 11 Path — — 7 22 29 Simonyi— — 12 12 Miháldi 2 — 60 — 62 Bolhás 2 2 28 8 40 Apáti 1 6 23 8 38 Viszló 44751 Összesen: 9(3%) 8(3%) 169(70%) 57(23%) 243 Forrás: SML. VUL. Úrbéri összeírások 1848., illetve: SML. Ö. 333. A táblázatból világosan látható, hogy az „alapuradalmat” tekintve minden úrbéres földje az alsóbb kategóriába esik, ellenben a harmincas években vásárolt falvak esetében a telki földek jóval nagyobb szórást mutatnak, hiszen az egész telekkel rendelkezők ugyanúgy megtalálhatók, mint a háromnegyed telkesek. Az is érdekes, hogy pontosan a zselici dombok között fekvő két faluban található a legtöbb háromnegyed és egész telkes, holott a zselici térgazdasági struktúra inkább az aprófalvak kialakulásának kedvezett. Felhívjuk még a figyelmet arra is, hogy Miháldi neve mellett 60 fő féltelkes jobbágy található, ami a telekaprózódási, differenciálódási folyamattal szemben azt a hipotézist sugallja, hogy vélhetően egységes telepítés eredményeképpen kerülhetett a lakosság a faluba a 18. század második felében. Azt azonban kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy az úrbéri telkek alapján ítélve - s ez nyilván nem a társadalmi totalitás — az uradalom úrbéreseinek többsége a szegényebb kategóriába sorolható. A korabeli és a jelenkori szakirodalom szerint is a féltelek még igen, ám a negyed telek már csak egyéb munkák vállalása mellett biztosíthatta a kiscsaládok megélhetését. A vrászlói uradalom úrbéreseinek telki viszonyai azt mutatják, hogy ha csak ennyi földdel rendelkeznének a parasztok, akkor hosszú távon egy részük nyilvánvalóan megélhetési gondokkal küszködne. így aztán kézenfekvő annak feltételezése, hogy az úrbéreseknek még egyéb jövedelemszerzési formák állhatnak rendelkezésre, aminek persze — lévén falusias térségről van szó - földhasználati vonzatai is vannak. 188
