Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kiss Z. Géza: Iratok a Dráva-völgyi állatkereskedelem történetéhez
(7) 1804. május 10., Vajszló Páprádi Vörös József disznókereskedő és özv. Kémesi Józsefné tiszteletes asszony vitája Tekintetes Úriszéki A néhai tiszteletes Kémesi József, volt besentzi prédikátor asszonyának ellenem tett praetensioja (követelése) miatt magam részéről alázatossan terjesztem a Tettes Uriszék eleibe ezeket, hogy Mikor ő kegyelmek Bessentzibe jöttek, velem komaságot vetettek és hogy a gazdaságban szépecskén állottam, s a sertés- és szarvasmarhákkal való kereskedést szép előmenetellel folytattam a tiszteletes asszony a nyereség kívánásától ösztönöz- tetvén kért engemet és sok ízben kényszeritett, hogy 100 forintját kereskedés okáért fele nyereség fejében venném fel, s amellyet ugyan tsak fel vévén tavaszkor, olly szerentsével áldotta meg az Ur Isten azon nyári kereskedésemet, hogy őszre 90 forint nyereséget adtam 100 forintra a jó komámasszonynak és a derék pénzbül is hatvanat visszaadtam. Következő tavaszon a bessentzei Kovácsokkal állottam öszve, s azon nyárban együtt kereskedvén, Szent Mihály napkor azoktul is kitisztultam és nem is volt szándékom senkihez is ragadni, de a tiszteletes komámasszony ismét az előbbi nyereség ízétől gyullasztatván, eljött hozzám Páprádra, még pedig éjszaka, lámpás világgal egy bessentzi emberrel, újra kért és erőltetett, hogy vegyem fel őket társamnak, ha nyerünk, ha vesztünk, velem feles lészen. így vettem fel tőle újra 60 forintot, tsak egy néhány szarvasmarhának vétele és eladása után, mingyár sertésekbe kaptam. A legelső próbán valamitskét tsipvén, az ezután öszve szedett 59 darabokkal Kanizsáig, onnan még többekkel Sopronba, sőt szinte Bétsig felmenvén, egy kiscsányi Hegedűs János nevű feles társommal 657 forint veszteségbe estünk, mellybtil magam részére hárult 328 és fél forint. így mivel a jó tiszteletes asszony nem bizonyos interessre (kamatra), hanem mint nyereségben és veszteségben is feles társ, úgy adta nékem kereskedésre, még pedig maga kínálva a 100 forintot, és előbbi esztendőben szerette a szép nyereséget, kétség kívül tartozik a veszteségből is részesülni, effelett Készpénzül adott nékem a kereskedésre 100 forintot. Egy marháját megvettem 24 forint, hogy a besentzi korcsmát együtt bírtuk, letette az árendát helyettem, 25 forint, summásan hát tartoztam 149 forinttal. Fizettem pedig ezután készpénzül egyszer 25, másszor 12, azaz 37 forintot. Siklósról sót hoztam egykor ő kegyelmeknek magam pénzén 4 forint 12 krajczár; ismét faggyút adtam 3 forint árút, summa 448 forint 12 krajczár. Ezeket a Tekintetes Törvényszék elé terjesztvén alázatossan könyörgök, hogy ezeket megvizsgálni és köztünk igaz ítéletet szolgáltatni kegyessen méltóztasson. Én ugyan tovább is vallom, hogy a jó asszonyság maga önként kínálva adta nekem a pénzt és soha sem kérte addig vissza, mig a nagy veszteségbe nem estünk. Sig. Vaiszlo, die 10. Majii 1804. BML. PAK. VU. Úriszéki ir. 26/1804. (Eredeti kérelem.) Vörös József páprádi jobbágy 153
