Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)

Borsa Iván: A Mérey család levéltára 1265-1526 (Forrásközlés) 2. rész

őket, a malmok vámját hetenként szombaton János és Miklós egyenlő arányban felosztják. A Tolke nevű birtokukon az idegenek (hominum advenarum) szoléi után járó hegyvámot három egyenlő részre osztják. - Mere birtokon János kúriája mellett északra, János szántóföldjéig terjedő Kerekreth nevű kaszálót (fenile) István fia: János, a Hegyhazuelge nevű rétet (pratum) Deseu fiainak kaszálója mellett nyugatra Péter és Miklós kapta. A Mere birtokon levő nagy erdő a falu (villa) fölött levő cserjés (virgultum) keleti harmadát János a nyugati többi részt Péter és Miklós kapta. — Zomayon birtokon Iwan telke a Benedek és Iwan telkénél nyugatra levő két puszta (deserta) telekkel és az említett Iwan curia-ja előtt északra levő harmadik telket Miklós; Mark telkét Benedek, István és Mátyás telkeivel - melyek közül csak egyet lakik Benedek, a többi üres -János; János és Péter telke az említett Benedek fundus-a mellett keletre fekvő puszta curia-val, valamint Posa fia: András telkével Péter része lett. - Az említett birtokok más haszonvételeit határjelekkel három egyenlő részre osztották a három rokon között. Kijelentették, hogyha egy jövevény (aliquis hominum advenarum) e birtokok három részének egyikéből jogszerűen egy darabkát (particulam) megszerezne, akkor az érintett fél a másik kettő részébe bemehet (introire posset). Ha valamelyikük jobbágyai a másik két fél szántójának, erdejének és kaszálójának egy részét elfoglalják, ezek a jobbágyok az elfoglalt rész urának 3 dénárpensát fizetnek. Ha valamelyikük a jelen osztályt nem tartja meg, az azt megtartókkal szemben tíz denármárkában marasztaltassék el. Ha az idők folyamán egyik fél birtoka vagy birtokrésze miatt perbe keverednék, úgy a felek és utódaik közös erővel és költséggel lépnek fel (causam exsequi deberant). Végül arra emlékeztetnek (hoc etiam reminisscendo), hogyha István fia: János a Miklóssal közös malmokból molnárt vagy molnárokat ki akarna dobni (eicere et exludere) és Miklós ezzel nem értene egyet - vagy fordítva - az említett kötelezettség alapján fog elmar asztaltatni.

Hártyán, hátlapjára nyomott pecsét darabkáival. DL 49287. (Mérey cs. lt. 68. sz. - No 24.)

81.1370. május 12. (12. die oct. Georgii) Uissegrad.

László opuliai herceg, nádor és a kunok bírája előadja, hogy a Konth Miklós nádor által 1366-ban György-nap nyolcadát követő hétfőn (máj. 4.) Somogy megye nemeseinek egyeteme részére Sumuguar villa mellett tartott közgyűlésén Kara-i Byler fia: László, János fia: Pál és Mihály fia: Pál személyesen, valamint Egyed fiai: Balázs és Miklós és Péter fia: Demeter nevében a somogyi konvent ügyvédvalló levelével - s ahogy bemutatott oklevelekből értesült - elmondták, hogy Mere-i István fia: János a Kara birtokhoz tartozó erdőt önkényesen, engedélyük nélkül, tiltakozásuk ellenére jobbágyai révén szakadatlanul használja. Erre István fia: János felemelkedve azt válaszolta, hogy az erdő vásárlás címén őt illeti, s bemutatta a somogyi konvent 1360. június 20-án kelt oklevelét (tartalmilag átírva a 65. sz.). Minthogy a bemutatott oklevél szerint Péter fia: Leukus és Gallus fia: Tamás vállalták, hogy a zaklatókkal szemben megvédik István fiát: Jánost, Miklós nádor úgy ítélt, hogy János személyes idézéssel (citatio) vagy hivatalossal (evocatio) vagy bármely más jogszerű módon idézze meg Leukus-t és Tamást Jakab-nap nyolcadára (1366. aug. 1.) a nádor elé a királyi kúriába, ahol ezek jelenlétében fog igazságot tenni. Konth Miklós nádor a pert György-nap nyolcadára (1367. máj. 1.) halasztotta, de időközben meghalt és a per az ez évi György-nap nyolcadára halasztódott. Ezúttal Kara-i Egyed fia: Balázs személyesen jelent meg, s Mihály fiát: Pált és testvérét: Miklóst a somogyi konvent

13