Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kiss Z. Géza: Iratok a Dráva-völgyi állatkereskedelem történetéhez
kívánkozik ide a felhasználási lehetőségeikre utaló tájékoztató, hiszen közlésük módja - mutatis mutandis - a közismert MOE2 szellemében történt. Bázisom az Ormánság szívében 1354 óta jelentős vásárokat tartó Vajszló iratanyaga.3 Itt haladt át kor szerint változó áruival az Eszék-Zombor-Mohács irányából érkezett utasoknak az a része, amely Siklóson-Vajszlón-Sellyén át a Drávával párhuzamosan futó úton rövidítette le (gyakran biztonsági okokból) az Eszék-Pécs-Kanizsa-Radkersburg irányába futó postautat. Azok is gyakran jártak erre, akik Pécsen át igyekeztek rövid úton, a vejti, esetleg a távolabb fekvő sztárai réven át Szlavóniába. A levéltári források ismeretében Dankó Imre szavaival4 vallom, hogy „Hosszú-hosszú évszázadokon át (Vajszló) sertésvásárai voltak a leghíresebbek”. Alább majd konkrét adatokkal is alátámasztom, hogy az itteni sertéskínálatnak csak egy része származott ormánsági parasztgazdaságokból, a többit idegen és ormánsági kereskedők hajtották fel Bácskából, Szlavóniából, sőt (közvetítők igénybe vételével) Szerbiából is. Nem tudjuk, hogy a margitszigeti apácák által szerzett középkori vásártartási jogot (amely nem párosult bizonyítható mezővárosi ranggal) azok jogutódai, a budai ferences apácák, a szatmári béke (1711) után hasznosították-e, mert az új vásártartási jogot, a mezővárosi ranggal együtt a Vallásalapítványi Uradalom szerezte meg Vajszlónak? A vásározók 1814-1837 között, tarifa szerint, a szarvasmarha, ló után 3, aprómarha (sertés, kecske, birka) esetén 1 krajcárt fizettek. 1837 Luca napjáig a vajszlóiak a vásáron nem fizettek, az attól kezdve megduplázott díjakat azonban nekik is ki kellett fizetni.6 A vásárjog azonban 1905. november 10-ig az uradalom számára jövedelmezett, amikor az „...évszázadokon át gyakorolt vásártarthatási és helypénzszedési jogot, a 19 holdas területen található épületekkel és berendezésekkel együtt a város 45 ezer koronán megvette”.7 A vajszlói uradalom az óriási forgalom lebonyolítására a mezőváros területén 1 beszálló vendéglőt, 4 kocsmát, a külhatárban 2 csárdát tartott fenn. Az 5 holdas területen fekvő Nagyvendéglőt rendezték be állattal érkező gazdák és kereskedők fogadására.8 Minket azonban jobban érdekel az állatok és fogatok érkezésére berendezett udvar 8 kőoszlop által emelt, szalmával fedett kocsiszínje, két istállója és egy öl hosszú, 1,5 öl széles, kőoszlopon álló, sásfedeles góréja. A kerítés másik oldalán „a sertéseket bezáró udvarban” állt egy 25 öl (50 méter!) hosszú, 4 öl széles, szalmával fedett sertésakol. A várható vízfogyasztást kővel vagy téglával bélelt, bővizű kút elégítette ki.9 Részben a Siklós felől, részben a megyeszékhely irányából érkező vendégek számára épült az uradalom nyugati határán húzódó Kónica-mocsár belső oldalán a Mogyoróska csárda.10 Itt 9,5-ször 3,5 öles a „vert sárból” készült, szalmás csárdaépület. Vendégszobája nincs, de a vendéglős két szobáját közös, „parasztos” cserépkályha fűti. Az istálló, a kocsiszín méretei kisebbek, a pince is csak 100 akó bor tárolására alkalmas. A sertéskereskedelemmel való élénk kapcsolatokra utal azonban a 19- században egyre zsugorodó méretű sertésakol,11 és a 12 öl hosszú, 5 öl széles, égetett téglából való, oszlopokon álló, szalmás tetejű kukoricagóré. A betérő vendégek, de főleg a jószágok miatt nélkülözhetetlen a „tölgyfa kávából kialakított” kút és a mellette lévő, tekintélyes méretű két „marhaitató válú”. Az akolhoz kosárral 136
