Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
JEGYZETEK 1 Csánki: Somogy vármegye, Bp., 1914., 424.1. 2 Schematismus, Veszprém, 1975. év, 307.1. Segesd, Csánki: i. m. 35., 64., 424.1. 3 Uo. 307.1. Somogysárd. 4 Dóber Viktor: „Somogysárd és Nagybajom közös lelkipásztori története 1920-ig, 15. 1. (a továbbiakban röviden: Dóber: i. m.) Zselicszentjakabról és Szerdahelyről: i. m. 49. 1. Kézirat. 5 Schematismus, Veszprém, 1975. 307.1., Segesd. 6 Uo. 307. S.-sárd. 7 Csánki: i. m. 547.1. 8 Dóber: i. m. 117.1. 9 Solymosi László—Mikóczi Alajos: Nagybajom története, Kvár, 1979. 126.1. (Továbbiakban: Solymosi: i. m.) 10 Dr. Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630-1950). Innét Siófokra ment 1722-ben, és ott is halt meg 1730-ban. 11 Solymosi: i. m. 126-127.1. 12 Dóber: i. m. 166.1., Nagybajom, Kér. akv. I., 1735. ápr. 4. 13 Pehm József Padányi Bíró Márton élete és kora, 1934., 110.1. 14 Dóber: A zalacsányi plébánia tört. III. 1700-1800., 177.1. Kézirat 15 Uo. 137.1. 16 Pfeiffer: i. m. 1067.1. Dóbei-: A görbői pléb. tört. III. 14.1. 17 Schematismus, 1975. 306.1., Mesztegnyő. 18 Veszprém, Püspöki levéltár (Pk. It.), Vis. Can., 1748: Nagybajom filiája Sárd. Padányi Bíró Márton naplója 328.1., 1757. évi jelentés Bíró tollából. A kifejezés: „sumpto proprio”: saját költségén, vagyis saját gazdasági erejéből. 19 Pfeiffer; i. m. 1092.1. 20 Dóber, i. m. (Somogysárd és Nagybajom!) 220.1. 21 Referendárius volt Somssich Antal az alispánság után Bécsben. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, 116. 1., referens az előadó a hivatalban. Somssich tehát az udvarba érkezett jelentésekről számolt be a királynak. Csánki: i. m. 628.1. 22 Dóber: i. m. 208. Veszpr. Pk. It. Acta Franciscanorum 4/68. 23 Schematismus, Veszprém, 1975. 307.1. 24 Pfeiffer: i. m. 403.1. Fekete Márton, 915: Simonffy Mihály. 25 Dóber: i. m. 210. 1. Veszprém, Pk. lt. Acta Franc. 1732-1834. csomóban 1744. évi igazolás. A latin szöveg megtalálható a mellékletben. 26 Pfeiffer: i. m. 294. I. 27 Dóber: i. m. 136/1695. év, valamint 172/1745. évi lélekösszeírás, 182/1748-as Vis. Can. Az illír: horvát. 185. 1.: „Nemzetiségre horvátok, de már jól tudnak magyarul” és az I. kötet végén a 34. sz. mellékletben a veszprémi számozás szerinti 370.1. lent: Nationis et lingvae sunt: Croatica, calent tamen etiam Hungaricam” (az előbbi magyar fordítás latin eredetije ez!) és egy kálvinista kivételével mind rk. hitűek. 28 Zala Megyei Levéltár (ZML): Takács Ince OFM (Ordo Franciscanorum minorum: minorita ferences): Szent Ferenc fiai Veszprém egyházmegye területén, 1948. Kézirat, 11.1. 29 Takács: i. m. 30. 1. Holub József: Zala megye falvai a középkorban: Zalaszentgrót III. k. Ö-Zs. kötet, 139.1. 30 Takács: i. m. 35.1. Füssy-A zalavári apátság tört. 369.1. 31 Dr. HossJózsef: A kaposvári plébánia története, Veszprém, 1948. 11.1. 32 Takács: i. m. 62.-Dóber: A görbői pléb. tört. I. 266.1. 33 Csánki: Somogy vm. 35.1., Andocs. 34 Uo. 158.1. 35 A „defensor” ellenében az „exdefensor” olyan ferences, aki a múltban a defensori tisztséget viselte, de azt már nem gyakorolja. A defensor szó egyébként védőt, védelmezőt jelent, ti. a Szentszék védte a ferences jogokat. 84
