Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
Parochus, quia animas Catholicas N. 800 complectitur, et a praeexsistente Parochia unius hora spatio dissita est.” Magyarul: Sárd el van látva egy nagyon elegáns, előkelő templommal. És mivel már 800 lelkes lakossága van, szükséges lenne itt is egy önálló plébános annál is inkább, mert az eddigi plébánia (Nagybajom!) egy óra járásnyira van. Aztán így folytatódik az érdekes jegyzet: Plébános nélküli, házikáplánokkal ellátott helyek e tájon a következők: Osztopán, Puszta Korpád, Sárd. Azt ajánlja az irat Sárdnál és Toponárnál, hogy ide nem is kellene (világi, egyházmegyés) plébános, hanem a meglevő helyi káplánokat kellene állandósítani: „Parochum nullum petit, interim Domini Terrestres Toponariensis et Sárcliensis Capallanum suum, quem hactenus etiam intertenuérunt simul pro Administratore Loci authorisare vellent tali sub conditione, ut ejus susceptio aut mutatio in arbitrio Dominorum consistat. „Más szóval a jelzett két földesúr azzal a feltétellel fogadhatná fel adminisztrátornak a jelenlegi atyákat, hogy eltartásuk és elhelyeztetésük is az ő gondjuk és joguk lenne. Azt is megjegyzi a dokumentum, hogy a jegyzékben felsorolt kb. 20 faluban „mendicationem exercent Patres Franciscani”, vagyis a jelzett 20 helyen gyakorolnak a ferencesek koldulási jogot.76 A szép tervből nem lett semmi. A földesurakon múlt-e ennek meghiúsulása vagy Veszprém nem egyezett bele, nem tudjuk. Továbbra is Bajom filiája maradt Sárd 1920-ig, mikor dr. Schoderbeck Lajos idekerült, illetve 1923-ig, amikor végre megkapta az új pap az anyakönyvezés jogát is, 1929-ben pedig elkészült az új Visitatio Canonica is. 11. Ki volt P. Gregár Márk? — P. Szabó Porphyrins adatai Az 1782-83. évi ferences összeírások az atádi kolostorban jelzik „Kregár Márk horvát szónokot”, aki azonos azzal a P. Gregárral, akiről egy 1801-ben és egy 1802-ben kelt akta szól. Míg a bajomi anyakönyvi töredékekben 1801/2-ben nem találunk semmi adatot róla, a veszprémi iratok elárulják, hogy ő ebben az időben Sárdon működött és innét pályázta meg Háromfát. 1801. dec. 3-án ugyanis Verőcén kelt levelében a háromfai plébánia elnyerése után érdeklődik a Consistoriumnál P. Pető Péter provinciális ajánlásával. A következő levelet a veszprémi püspöki levéltár egyik iratcsomójában 1802. jan. 16-i keltezéssel találjuk. Pécsről ugyanis P. Pető Péter, a Szt. László ferences rendtartomány vezetője nyíltan ír Gregár atya emberi fogyatékosságairól. Őszintén megírja róla a provinciális, hogy nem való a háromfaiaknak, mert a nagyatádiaknak sem kell már... És idézi az atádiak panaszát: „Már egyszer alázatosan könyörögtünk Tiszt. Atyaságodnak, hogy nekünk Sz. N. Atádi Fárabelieknek egy alkalmatos Concionatort (szónokot!) adni méltóztassék, most ismét könyörgünk, mert a Páter Kregár (!) nékünk eleget nem tehet szolgálattyával, öregsége miatt(!) a szavát sem lehet érteni. Nemcsak az emberekkel nem tud bánni, hanem sok más egyéb rajtunk tett terhes cselekedetét sem szenvedhettyük: a gyónó személyeket pofozással, üstökük rántogatásával oktatta...” Aztán: „...midőn böjtön tanéttást tett, nem hogy vesszővel vagy más illendő büntető eszközzel büntette volna a Tanulókat, hanem a kemencét szittó fával verte őket. Ez nekünk igen nagy Szív beli fájdalmunkra szolgál, nem lehet ollan Lelki Atyátul semmit is tanulni.” És mégis, látni fogjuk, ez a Gregár házikáplánságot kap Sárdra - bizonyára a fiatalabb ferences híján... 68
