Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Borsa Iván: A Mérey család levéltára (1265-1526) (Első rész)
Jakubovich Emil Kún Erzsébet nőtestvére című tanulmányában négy oklevél kivonatát közölte a Turul 1923- évfolyamában. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke már hiánytalanul közölte e királyok itt fennmaradt okleveleit. A család 1474. évi címeres levelét ugyancsak a Turul című folyóirat tette közkinccsé 1923-ban. - Évkönyvünk első 20 kötetében Komjáthy Miklós e levéltárból a somogyi konventnek a Jagelló-korban kiadott okleveleit publikálta összesen 253 kivonatban. (Megjegyzendő, hogy ebben a számban benne van a konvent által átírt, de más oklevélkibocsátó által kiadott oklevelek kivonatainak a száma is.) Ezek között 180 kivonatunk közül 15 már megjelent az évkönyvben. A Mérey család Somogyból bizonyára 1540 körül települt át az ország északibb részeire. Az áttelepülést a török veszély indokolta, s bizonyára szerepe volt benne Mérey Mihálynak, akiről a közölt oklevelek alapján állíthatjuk, hogy az 1400-as évek végén született, s a család 1540-1550-es években kiemelkedő személyisége volt mint nádori helytartó. Bizonyára szerepe volt a család Somogyon kívüli birtokainak megszerzésében is, amelyekről már volt szó. A családi levéltár a Nyitra megyei Dovoránba került, bizonyára ott növekedett, s onnan került a törzslevéltár Szalay Ágoston tulajdonába, akitől Radvánszky Béla lemásolásra kölcsön kapta. A másik Mérey levéltári fond középkori állaga (Q 132) közzétételének és további kutatásoknak lesz feladata e somogyi eredetű család levéltára történetéhez újabb adatok feltárása. Ezt elősegítendő láttuk szükségesnek, hogy az oklevél mai DL-jelzetét követően zárójelben olvasható legyen az oklevélnek a családi levéltár első lajstromozása alkalmával a XVIII. század első felében kapott az a jelzete, amely egy számból, valamint több sorszám esetében még betűből is áll. A betű állhat magában vagy (az ábécé elfogyása után) kettőzve, sőt előfordul egy betűnek 8-szoros jelölése is. Az oklevelek közlése az évkönyvben megjelent oklevélkivonatokkal azonos rendszerben történik. 1.1265. június 2. (3. die p. oct. pentecostes) Buda in curia domus regine. Béla király előtt egyik részről Merey-i Likarch fiai: Miklós, Péter és Marian, másik részről pedig Merey-i Gabrianus fia: Gabrianus személyesen bevallást tettek, amely szerint Likarch fiai a Kapus folyón a Szent Lőrinc-egyház közelében levő malomhely örökölt felét egy márka és egy ferto, már átvett, ezüstért (communis argenti) át- és eladták Gabrianus-nak, aki a másik felét azonos jogon birtokolta. Egyben vállalták, hogy minden perben megvédik őt vagy7 örököseit annak birtokában, aminek elmulasztása esetén öt márkát fizetnek a király előtt ezüstben (in argento) Gabrianus-nak (de necessitate obligationis facte). Megállapodtak továbbá a felek, hogy az eladást és a kötelezettségvállalást pünkösd nyolcadát követő csütörtökön (jún. 4.) a fehérvári káptalan előtt megjelenvén annak privilégiumával megerő- síttetik, amit ha elmulasztanának, bírságot fizetnek (sub pena iudicii). (Az oklevélnek nem volt évszáma.) Átírta a fehérvári káptalan 1265. június 4-én kelt privilégiumában. DL 49220. Regesta Arpadiana 1446. sz. 2.1265. június 4. (II. Nonas Junii). A fehérvári egyház káptalanja bizonyítja, hogy Merey-i Likarch fiai: Miklós, Péter és Morian, valamint Merey-i Gabrianus fia: Gabrianus személyesen megjelen5
