Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
Mindkét forrásban tehát ellentmondások vannak, de a lényeg ez: míg a falu plébániatemploma visszanyúlik az 1200-as évek végére, addig a ferencesmúlt az 1300-as években kezdődik. így tehát, Sárd számára az 1300-as évektől jöhet számításba Segesd is, mint búcsújáróhely. Sárd középkori plébániája bizonyítva van: „1333-37 közt plébánosa van. A középkoron át a Szerdahelyi családé”.3 Sárdon is volt tehát önálló középkori plébánia, de volt számukra a korai középkorban is zarándokhely: Zselicszentjakab bencés monostora és a Szerdahelyen létesült pálos kolostori Sárd bizonyára kapcsolatba került a ferences kolostorral is, mihelyt azt megalapították, és a török időkön át meg is maradt ennek vonzáskörében. A török hadjáratok, majd megszállás megbénította a ferencesek működését: „A török lebontotta (ti. a kolostort és templomot) és köveit a segesdi várba építette be. A török főerőd a jelenlegi kolostor és templom helyén állhatott. A ferencesek 1687-ben települtek vissza, és fogtak hozzá a kolostor és templom újjáépítéséhez. Új titulusa (védőszentje) Szt. Katalin vértanú lett. 1711-ben a segesdi kolostorban gyógyszertár működött. A megye első patikáinak egyike. Az épületet Rákóczi szabadságharca újra elpusztította, és csak 1747-ben épül fel újra”.5 Látni fogjuk azonban, hogy már 1747 előtt is van élet Segesden, mert hiszen segítik elindulni 1717-ben az új bajomi plébániát, 1740-től pedig magában Sárd községben ferences házikáplánságot szerveznek, s a segesdi ferences atyák, a házi káplánok 1745-ig, ekkor Andocs, a mariánus tartomány látja el, 1774 után egészen 1884-ig a Szt. László-tartomány, vagyis Segesd és más kolostorok küldenek ide káplánokat, 1884-től egyházmegyés papok.6 Maga Csánki is utal a segesdi kolostor szomorú sorsára: „A török kiűzetése után, 1687-ben, a ferencrendiek voltak az elsők, aki visszatértek ősi segesdi kolostorukba, mely teljesen romokban hevert... A XVII. sz. elején alig volt kath. lelkész megyénkben, de voltak helységek, ahol a lakosok megmaradtak a kath. hiten, de nem volt plébánosuk. Az általános lelkészhiányon a szerzetesek igyekeztek segíteni. Ezek közül elsősorban a ferencrendiek működtek önfeláldozó buzgóság- gal. Nyomaikban a jezsuiták...” Meg kell említenem még azt is, hogy míg az egész környéken, még a ferences múltú Segesden is a török időkben szinte egyedül, kath. versenytárs nélkül működtek református lelkészek, addig Somogysárd teljesen katolikus maradt. Bizonyára nem kis része volt ebben a ferences rendnek és az andocsi jezsuita missziónak is.8 A török megszállás alatt sem szűnt meg azonban Segesd vallási vonzóereje, a Mária iránti tisztelet (tudjuk, a mohamedán vallás is tiszteli Máriát!): egy 1742-ben végbement tanúkihallgatás árulkodik arról, hogy még török katonák, tisztek is jöttek a segesdi csodaforráshoz a gyógyulás reményében. E dokumentumot hamarosan ismertetjük. 2. A ferences rend szerepe az 1717-ben létrejött nagybajomi plébánia első éveiben Solymosi László Nagybajom történetében utal a segesdi ferencesek nagy szerepére a nagybajomi plébánia újjáéledésekor: ,A török kiűzése után a ferences barátok ismét megtelepedtek a szomszédos Segesden, ahol a középkorban ferences kolostor létezett. Nagybajom katolikus földesurai innen hoztak ferences barátot a faluba, aki a veszprémi püspök engedélyével a falu plébánosa lett”.9 A szerző sajnos nem jelzi jegyzetben, honnan meríti az első bajomi plébános ferences múltját. Tény, 48
