Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Rezüme
Ódor Imre: A Somogy megyei lovasezred baranyai százada az 1809. évi nemesi felkelésben. A magyar nemesség utolsó hadra kelése során, főként győri szereplése kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy a nemesi felkelés elavult intézménye a modern hadviselés korában nem alkalmazható sikerrel. Az udvar ellenszenve és aggodalma meggátolta, hogy a nemesség békeidőben katonai kiképzésben részesüljön, másrészt, amikor bevezetésére került volna sor, kiképzetlensége indokolni látszott, hogy a hadsereg ne gondoskodjék modern fegyverzettel és megfelelő, tapasztalt tisztekkel való ellátásáról. Mindez eleve megpecsételte a felkelések sorsát. Noha a megyei inszurgens alakulatok felállítása és felszerelése a körülményekhez képest meglehetősen gyorsan, néhány hét alatt megtörtént, a felkelés késedelmes kihirdetése, a fegyverbe hívása okozta elmaradásokon már ez sem segített. A szedett-vedett, gyakran használhatatlan, illetve korszerűtlen fegyverzet, a nagyon rövid és igen hiányos kiképzés (amit a Somogyi Lovasezred naplója is szemléletesen tükröz), továbbá a helytelen felhasználás (irreguláris alakulatok beosztása a sorhad közé) szükségképpen vezetett a győri vereséghez. Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról - naplórészletek. A szerző a Jellačić által vezetett és 1848. szeptember 11-én Magyarországra lépett horvát sereg két magas rangú osztrák tisztje által készített német nyelvű naplók Zala és Somogy megyei vonatkozású részeit adja közre. Bősze két olyan, egymással párhuzamosan keletkezett, folyamatosan készült, azonos eseményeket szubjektív módon megörökítő forrást tett vizsgálat tárgyává, amely a hazai történetírásban alig ismert. A szerző a szóban forgó dokumentumok létrejöttét bemutató áttekintés után adja közre a kiválasztott naplórészleteket. Szándéka, hogy a dolgozatban közzétett információkkal árnyaltabbá tegye a horvát hadsereg dél-dunántúli tartózkodásáról rendelkezésre álló adatokat. Dombi Péter—T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén. (Második rész.) A szerzők tanulmányuk első részében megvizsgálták Dél-Dunántúl területén a településtípusokat, illetve a településhálózat egészét a számítógép segítségével, és az ott leírt módszer szerint. Ezt követően áttekintették a népesség megoszlását az 1840-es és 1860-as évek adatait véve alapul. Dél-Dunántúl gazdaságtörténetének mélyebb megismerését segítette elő a piaci és a postai körzetek megállapítása és ezek határainak változása az eltelt közel negyedszázad folyamán. A tanulmány második részében a rendelkezésre álló számadat más oldalról történő megközelítésével a szerzők számszerű képet adnak, két forrás adatai alapján. Végül az összegzésben Dél-Dunántúl fontos sajátosságaiként a nemzetiségiek és a zsidók elhelyezkedéséről kapunk számszerű képet. Szabó Dániel: Kossuth és Kaposvár. A szerző 1869-ben Kaposvárott lezajlott képviselő-választást ismerteti. A választáson két prominens jelölt indult, Somssich Pál a Deák-pártot képviselte, a száműzetésben élő Kossuth Lajost pedig a kormányzattal elégedetlen politikai erők támogatták. 338
