Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szántó László: Látlelet a sztálinista agrárpolitikáról a somogyi összegzés kaposvári vitáján
vehemens érdeklődéssel kapcsolódtak be a magyar agrártársadalom, s ezáltal az egész nemzet gazdasági felemelkedését célul kitűző munkába. Érintettségüknél fogva az átlagosnál érzékenyebben reagáltak az egész parasztságot sújtó agrárpolitika negatív következményeire, az agrártársadalom jogfosztottságára és anyagi-gazdasági ellehetetlenülésére. A szociográfiai tanulmány szerzője alapos, de nem terjengős történeti bevezetőjében felvázolta a somogyi agrárgazdaság 1945 előtti helyzetét, fejlődési tendenciáit, majd összegezte az akkoriban (ti. az ’50-es évekeben) sulykolt felfogással szembeni kifogásait. Somogybán történt tájékozódásuk alapján a következőket írja:,Aliért hangsúlyozzuk ezt? Miért emeljük ki - ellentétben az iskolás felfogással, a szemináriumi tanmenettel -, hogy a somogyi falvakat a XX. sz. első négy évtizedében nemcsak a nagybirtok túlsúlya, hanem a paraszti árutermelés bizonyos fokú fejlődése, s ezen belül az állattenyésztés központi szerepe s belterjes irányú átalakulása is jellemezte? Miért húzzuk alá, hogy az árutermelésre való áttérés nemcsak a parasztság szélső osztályait duzzasztotta fel, hanem a középparasztság és kisparasztság viszonylagos erősödését is magával hozta?... Azért, mert mindezt tudnunk kell, ha megakarjuk érteni a felszabadulás utáni átalakulást és a mai somogyi helyzetet.3 A II. világháború előtti somogyi agrárviszonyok felrajzolása után az a kérdés izgatta a szerzőt, hogy mennyiben folytatódott vagy tört meg a fentebb említett egészséges tendencia? Az 1948-49-ben bekövetkező agrárpolitikai fordulat időszakáig a helyreállítás, regenerálódás jegyében sikeres éveket élt át a somogyi parasztság, s gazdálkodásunk állapotát eképpen jellemzi Márkus István:, A- fő dolog azonban az, hogy a szóban forgó somogyi falvak gazdálkodása 1945 után, egészében véve éppen abban az irányban fejlődött tovább, amerre az előző évtizedekben elindult: az intenzívebb állattenyésztő, takarmánytermelő gazdálkodás irányában...” A tanulmány szerzője nem téveszti szem elől az 1945 után létrehozott új, többnyire törpegazdaságokat sem, melyek akkori helyzetéről és fejlődéséről ez volt a véleménye: „...az új gazdaságok, ahogy erősödtek, úgy vették át a parasztgazdaságban helyileg kialakult arányokat és vetési sorrendet.” Idézett megállapításainak összegezésével az alábbi lényegbevágó következtetésre jutott Márkus: ,A paraszti gazdálkodás fokozottabban árutermelő jellegűvé vált egyrészt azért, mert ez volt felszabadult fejlődésének természetes iránya, másrészt azért, mert át kellett vennie a felosztott nagybirtok árutermelési ágazatait.”4 Az ismert kutatási eredmények'’ alapján persze jeleznünk kell, hogy a szociográfiai tanulmány szerzője az agrárgazdaság 1949 előtti pozitív fejlődési tendenciára tette a hangsúlyt, nyilvánvalóan az 1949 utáni agrárpolitika bemutatásának ellenpontozásaként. Továbbá arra is érdemes figyelnünk, hogy az akkori nyilvánosság közegében a kérdés radikálisan újszerű megközelítésének számított a magánparaszti gazdálkodás eredményeinek számbavétele. Márkust, mint vérbeli szociográfust, nemcsak a gazdálkodás alakulása érdekelte, hanem a falusi társadalom viszonyainak átalakulása a nagybirtok- rendszer megszüntetését követő időszakban. Eléggé részletesen elemezte a hagyományos és újgazda paraszti rétegek egymásba kapcsolódó formálódását, a felemelkedés és süllyedés motivációit, érzékeltetve, hogy kettős ellentmondásos folyamat ment végbe: a nivellálódás és differenciálódás egyszerre volt jelen a falvak társadalmában. A tanulmány további mondandója szemszögéből alapvető jelentőségű következtetését eképp fogalmazta meg: „...1948-49-ig még kétségkívül a kiegyenlítődés és általános félemelkedés tendenciája volt az erősebb, a differenciálódás irányzata gyengébb, és kevésbé jelentékeny. Somogy falvaiban - ez jól rekonstruálható - ezekben az években az emelkedés és gyarapodás lendületében élt a parasztság többsége. A falvak átalakult 264
