Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bognár Tibor: Adalékok a Volksbunddal szembeni ellenállási törekvések történetéhez Somogy megye németlakta falvaiban
A „Hűséggel a Hazához” mozgalom szerepe a megyében A Bonyhádról kiindult volksbundellenes mozgalomnak, melynek Tolnában és Baranyában jelentős bázisa volt, Somogybán csak egy községben, Somogydöröcs- kén lelhetők fel írásos adatai. A községben a Volksbund-szervezkedés akkor kezdett lábra kapni, mikor körzeti irodát helyeztek oda. Ezután különféle rábeszélésekkel, hamis aláírások körülhordozásával, melyek azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy a község vezetői már beléptek a szervezetbe, indult meg a tagtoborzás, melynek hatására sokan olyanok is aláírták a belépési nyilatkozatot, akik egyébként ilyen ráhatás nélkül a Volksbunddal semmiféle közösséget nem vállaltak volna. Amikor a félrevezetés kiderült, többen felkeresték Wölf Gyula evangélikus lelkészt, aki kérésükre levelet intézett a Volksbund-központhoz, s kérte a kilépni szándékozók törlését a taglistáról. Ezt a vezetőség teljesítette is, és az erről szóló értesítést megküldték a lelkésznek. A Volksbundtól való elfordulás ezután rohamosan terjedt a községben, és 1943 őszén kísérlet történt a Hűségmozgalom helyi szervezetének megalakítására is. A mozgalom alakuló gyűlésén megjelent többek között Gömbös Miklós bonyhádi gimnáziumi tanár (Gömbös Gyula miniszterelnök fivére), Bálványosi Tibor főszolgabíró, valamint Bánó Iván földbirtokos. Ugyanakkor részt vettek a gyűlésen vezető volksbundisták is, akik igyekeztek az összejövetelt megzavarni. Sajnálatos módon a Hűségmozgalom nem tudott gyökeret verni a községben, mert az alakuló gyűlés után pár nappal a mozgalom szellemi atyja és motorja, Wölf Gyula lelkész megbetegedett és rövidesen meg is halt. Megalakult azonban még a lelkész életében a Magyar Asszonyok Szövetségének helyi csoportja, mely némileg ellensúlyozni tudta a Volksbund tevékenységét? Az egyházak szerepe a Volksbundellenes mozgalomban Szinte iskolapéldája lehetne a Volksbund elleni kiállásnak az Ecsenyi Ágostai Evangélikus Egyházközség megnyilatkozása 1940. decemberében, mely azért is nagy jelentőségű, mert a Volksbund-mozgalom kezdetén fogalmazta meg az egyház álláspontját, és így hatással volt a szervezkedés későbbi fejlődésére; a volksbundisták azzal a kéréssel fordultak az egyházközség vezetőjéhez, hogy zászlójukat avassa fel a gyülekezet templomában. A lelkész a kérdést teológiai megközelítésben fogta fel, és döntésre, a gyülekezet közgyűlése elé terjesztette. Ő maga álláspontját az alábbiakban összefoglalva tárta a közgyűlés elé: Felfogása szerint a volksbundisták éppen az ellenkezőjét hirdetik annak, mint ami a hit fundamentuma; ,A Biblia azt tanítja: minden emberrel békességben éljetek. Ők ennek éppen az ellenkezőjét. A Biblia azt tanítja: szeressétek egymást. Ezzel szemben ők ezt: gyűlöljetek. Gyűlöljétek, kergessétek el mindazokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint ti. Különösen azokat, akik nem a ti fajotokhoz tartoznak. A Biblia azt tanítja: engedelmeskedjetek a felsőbb hatalmasságoknak. Ők lázadoznak ellenük, s még kormányzósértésre is ragadtatják magukat. A Biblia azt tanítja: szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből. Ezzel szemben ők: ne az Istent, a fajodat, a népedet!” A közgyűlés végül is úgy fogalalt állást, „hogy a kérdéses zászló felavatását a gyülekezet templomában, s a gyülekezet lelkésze által nem tarja helyesnek, az ellen azonban, hogy a zászló a templomon kívül s egy másik lelkész által avattassák fel, sem a közgyűlésnek, sem a gyülekezet lelkészének kifogása nincs”6 255
