Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bognár Tibor: Adalékok a Volksbunddal szembeni ellenállási törekvések történetéhez Somogy megye németlakta falvaiban
ADALÉKOK A VOLKSBUNDDAL SZEMBENI ELLENÁLLÁSI TÖREKVÉSEK TÖRTÉNETÉHEZ SOMOGY MEGYE NÉMETLAKTA FALVAIBAN BOGNÁR TIBOR BEVEZETŐ Az elmúlt években Évkönyvünk hasábjain megjelent dolgozataimban Somogy megye német lakosságának háború utáni jogkorlátozásával és kitelepítésével összefüggő adatokat gyűjtöttem össze és foglaltam rendszerbe. Bár ezek az adatok levéltári forrásanyagra támaszkodnak, az utóbbi időben megismert források alapján mégis le kell vonni azt a következtetést, hogy nem minden esetben felelnek meg a valóságnak. Még a kitelepítettek számáról közölt adatokat sem lehet végérvényesnek elfogadni. A Németországba való áttelepülésre kötelezett személyek teljes körét ugyanis ténylegesen nem telepítették ki, sőt azokban a községekben, ahol a németajkú lakosság csak kisebb létszámban volt képviselve, az esetek többségében a kitelepítésre egyáltalán nem is került sor. A német ajkú lakosság egy része az itthonmaradás reményében magyarlakta falvakba menekült, és ott gazdasági cselédként elhelyezkedve várta ki a helyzet normalizálódását. így például Szentlászlóból Zselickislakra és Kaposfüredre, Bőszénfáról Zselicszentpálra, Ecsenyből Bábonymegyerre, Kercse- ligetről Orciba és Nagyberkibe, Nágocsról Nagybajomba és Magyaregresre, Boldogasszonyfáról Simonfára menekültek a jogkorlátozás alá vont családok.1 Ezekben a községekben az elöljáróságok nincstelenként regisztrálták őket többnyire anélkül, hogy eredeti illetékességi helyüket firtatták volna. Bár arra esélyük nem lehetett, hogy ily módon kivonhatják magukat a vagyonelkobzás alól, a kitelepítés alóli mentesülés reménye mégis sokakat késztetett erre a kétségbeesett lépésre. Az ily módon lakóhelyüket elhagyók legtöbbjét nem is telepítették ki Németországba, azonban számosán csak évek múlva tértek vissza községükbe. Tartottak ugyanis attól, hogy a hivatalos szervek megtalálják a velük szembeni fellépés módját, függetlenül attól, hogy a jogkorlátozó intézkedések 1949-től már nem voltak alkalmazhatók. Óvatosságuk nem is volt alaptalan, mert a községükbe visszatérők közül az 50-es évek elején sokan kerültek munkatáborokba, természetesen már nem németségük miatt, hanem kuláknak minősítve, vagy egyéb konstruált okkal. Nagyon sok család viszont egyáltalán nem költözött vissza az elmenekültek közül eredeti lakóhelyére, még akkor sem, mikor már ez nem járt volna semmiféle veszéllyel. Új lakóhelyükön ugyanis gyökeret vertek, és a hazatérés csak elkobzott lakóházaik visszavásárlása révén vált volna lehetővé a számukra. A községenkénti részletes feltárás hiányában nehezen számszerűsíthető, hogy hányán vonultak be a németlakta községekből a háború alatt a német és magyar 253
