Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szili Ferenc: Kivándorlás Somogyból Horvátországba és Szalvóniába (1880-1914) (Második rész)
KIVÁNDORLÁS SOMOGYBÓL HORVÁTORSZÁGBA ÉS SZLAVÓNIÁBA (1880-1914) (Második rész) SZILI FERENC 1. A szlavóniai kivándorlás második szakasza 1880—1914 Az 1880-as évektől Magyarország is bekapcsolódott az amerikai kivándorlás európai áramlatába. Az emberáradat először a túlnépesedéssel küszködő felvidéki vármegyékből indult meg, de a századforduló évtizedében a kivándorlás már országos mozgalommá terebélyesedett. Igaz, hogy az ország különböző tájegységei között - a kivándorlás tekintetében - fáziseltolódások mutatkoztak. Dél-Dunántúl érintett megyéi, Somogy, Baranya és Tolna csak a századfordulótól kapcsolódott az amerikai kivándorlásba. Ugyanis miként azt láthattuk, felesleges népességét évtizedeken keresztül a horvát-szlavónországi kivándorlás csapolta le. Veszprém, Vas, Győr és Fejér megye lakói már otthonosan mozogtak az Óceán túlsó partján, amikor a dél-dunántúli parasztok még mindig a hagyományos utat választották a Dráván túlra. A korábbi években, évtizedekben kivándorolt rokonok, barátok, falubéli ismerősök megelégedéssel számoltak be sorsuk alakulásáról. A levelekben írt biztató üzenetek, a kölcsönös rokonlátogatások, és nem egyszer a személyes tapasztalatok a még itthon maradottak vállalkozási kedvét serkentették. Amerikából, főképpen az USA-ból ekkor még nem érkeztek csábító levelek és üzenetek, de az ügynökök sem járták még e vidéket. A fő vonzerőt valójában az jelentette, hogy a Horvát-Szlavónországba kivándoroltak számításaikban nem csalódtak, mivel a rossz talajadottságú területeket messze elkerülve, csak azokon a vidékeken telepedtek meg, ahol a föld termőképessége megfelelő volt. Az Alföldről általában Szerém megyében találtak új otthonra a kivándorlók, a Baranya megyeiek Verőcze sík vidékét választották, a somogyi és Zala megyeiek pedig Pozsega és Belovár-Körös vármegye szülőföldjükre emlékeztető dimbes-dombos tájain telepedtek meg.1 A földműveléshez értő, szorgalmas magyar parasztok többszörösét termelték, mint a szerb és a horvát gazdák. A magyarok jó lovakat és szarvasmarhákat hoztak magukkal, és ezzel az ott lévő állatállomány intenzívebb fejlesztéséhez és a fajtaváltáshoz is tevékenyen hozzájárultak. A betelepülő magyarok, a németek, a csehek és a szorgalmasabb hazai szerb és horvát parasztok között a termelési tapasztalatok kölcsönös kicserélésével egészséges gazdasági verseny jött létre. Megváltozott a táj arculata az ipari és a takarmánynövények elterjesztésével. Az elhanyagolt portákon takaros házak épültek, átalakult az utcák képe, a települések civilizálódtak, templomokat, iskolákat és üzleteket építettek. 231
