Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Knézy Judit: Fejezetek a Somogy megyei Nagyberek négy községének anyagi kultúrájából. (Második rész)
is. Érdekes tanulságokkal szolgál a fehérhímzések fő csíkjának kompozíciója is. A későbbi színes hímzések gerincére mondták, hogy A-s minta, vagy M-es minta. Ezeknél derék- vagy tompaszögű cikkcakkvonalban duplaláncos sorokból képezték a hímzés gerincét, amelynek közeit aztán kitöltötték. A régi fehér hímzéseknél is ismert ez az elrendezés, de a zegzugvonalnak szárai derékszögben állnak. Párhuzamos, tűzőöltésszerű hármas sorok képezik. Gyakori a derékszögek sarkában szögletes, szívformájú minta (h. serdce)48 (8/b ábra) X alakú mintaelrendezés is ismert. Összetettebb, több soros mintán először kijelölték (h. drojat) a sorbeosztást, majd a szélesebb díszítősort elő is rajzolták, ugyanígy a minta gerincét képező zeg- zugvonalakat is. A laposöltés-fajtát, mind a fehér, mind a színes öltés során alkalmazták. A fehér és a korábbi színes hímzéseken is átvezették a fonalat a hátoldalon is, határvonaltól határvonalig. A hamis lapos öltést csak később tanulták meg. A fehér hímzéseken a korábban említetteken kívül még több sorképző díszöltés szerepel. Ezeknek elnevezései közül már csak a „parasztöltésre” és a tűzéses sorokéra (h. tűzni) emlékeztek. Nem tudták a nevét az általában kukacnak jelölt öltésmódnak, amely fehér és piros hímzésű ingen is látható (8/b ábra). Az áttörések különböző változatai ismertek: a „likvarrás” (a még két irányban átvágott és kihúzott szálak után keletkezett négyzetes luk, melyet nagyobb négyzetek esetében díszbekötésekkel is díszítettek. (8/b ábra) Az egyirányú szálkihúzáson alapuló subrikolás, szálbeszövés, a hozzájuk tartozó szálszorításokkal és a velük váltakozó tűcsipkedíszek mind feledésbe mentek, mert igen munkaigényesek. Szívesen alkalmazták a keresztöltést (krečak, krestaka), ennek keresztezett fajtáját. Női kézelőkön és szőttesdíszek utánzásaként monogramok és díszített környezetük készítésénél másutt is előfordult. (8/b ábra) A buzsáki színes hímzés harmadik forrása - a már többször leírt - vézásnak nevezett mintasor és kompozíciói. Alkalmazták csíkként, mint egy igen régi gyermekágyas lepedőn is. De jó színérzékű hímzőasszonyok ennek az öltésnek egész variánscsoportját alakították ki, pl. egyenes ujjú női ingeken. A lényege az volt, hogy a varrásokon minden esetben a kék és piros színek egyensúlyba kerüljenek. A vézás elnevezés később átkerült újabb fajta hímzéseik egy csoportjára, de ettől a korábbitól lényegesen különbözik. (8/b ábra) A szövött vászonszélek összeerősítésére mind a ruhaféléken, mind a lepedőkön és abroszokon a kötögetéses prepjeta díszvarrást használták, ritkábban igen míves csipkekötéseket. A kivarrott, hímzett holmikra azt mondták, hogy nasito (kivarrott, siti = varrni, nasivanjo = hímzés). A legváltozatosabbak öltéselemekben a fehér varrások, kissé kevésbé változatosak a színesek. A későbbi, megrendelésre, eladásra szánt darabokon sokkal kevesebb az öltésfajták sora. Összefoglalás A Nagyberek négy délszláv (horvát vagy sokac) eredetű lakosságú községének néprajza számos tanulsággal szolgálhat mind a magyar, mint a horvát kutatók számára. Lényeges kérdés, hogy számos más, délszláv csoportokat befogadó község közül miért épp ez a négy tartotta meg a XX. századig anyanyelvét és alakította ki vagy őrizte meg a sajátos vonásait. 226
