Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténetéből
Mindent összevetve Pál iharosi uradalmát mintegy öt és félezer katasztrális holdra kell tenni a tárgyalt időszak zömében. Kanizsaberek és Csikgát eladása előtt ez hatezer hold fölött volt,5" míg Lajosmajor eladása után ötezer hold körül maradhatott.58 A vadaskert mindenképpen több volt kétezer holdnál. Itt felmerülhet az a gondolat, hogy az egész kiterjedése volt 2300-2400 hold, s ebből az erdő 2000-2100 hold között. A többi területet a halastavak, a vadföldek, az erdészházak és -kertek stb. vették igénybe. Az uradalmi erdők összterülete - az alsóerdei kis remízekkel együtt - viszont meg kellett hogy haladja a 3000 holdat. (Barthos Tibor szerint a halastavak összesen 159, a szagosmeggyfatelep 25, a kastély-park-gyümöl- csös 30 holdat foglalt el, s mintegy 2000 hold körül volt a mezőgazdasági terület.’9 Pál birtoka, melynek vadászattörténetére a legtöbb adat van, nagyobbrészt Iharos és Somogycsicsó, kisebb részben Iharosberény, Porrog és Csurgónagymarton területén volt. Északi szomszédja testvére, ifj. József volt, kinek uradalma Iharosberény, Inke-Inkeyantalfa és Pogányszentpéter területére esett. Nyugati szomszédja szintén rokon, mivel a liszó-pogányszentpéteri uradalmat leányágon az Inkeyektől örökölték a Kendeffyek. Délről a Festetics-féle berzencei uradalom feküdt, míg keletre a somogyszobi uradalom, melyet az 1910-es években Hohenlohe herceg szerzett meg, és Magyarország talán legjobb vadgazdaságává változtatta. A birtok egy kisebb részét a harmincas években gr. Bethlen Istvánnak adták bérbe.60 Az iharosi uradalom alakja leginkább egy fekvő gombához hasonlítható. Feje szélessége a vadaskerten keresztül É-D-i irányban 5 3/4 km lehetett, nyaka Iharosberény és Csurgónagymarton között Iharos belterületén át mérve kb. 3 1/4 km, majd később kiszélesedett újra mintegy 4 1/2 km-re. K-Ny-i irányban mérve hossza 10 1/2 km körül volt 1910 előtt, melyből több mint egy kilométer esik Kanizsaberekre és Csikgátra. Az így körülírt területbe természetesen beleesik pl. Iharos egész belterülete, továbbá a községek kisbirtokosainak földje is. Az erdőket már a múlt század közepén rendszeresen kezelték.61 A Vármegyei Monográfia szerint „erdészetében a tölgy, gyertyán, bükk és akác dominálnak. 40,80 és 120 éves fordákban rendszeres üzemterv szerint kezelik.”62 Szeghalmy szerint „erdőterülete ... gyertyán, tölgy és fenyő. Állandó kitermelés” van.63 Az uradalom a nagyobb erdőket az É—D irányú hossz- és a K-Ny irányú keresztléniákkal mintegy 8-10 holdas erdőtagokra osztotta, részben az erdészeti kezelés, részben a vadászat megkönnyítése céljából.64 A vágások nagyságára egyetlen adatot találtam: a századforduló idején 80-200 hold között voltak. Az első világháborús kitermelések során ezek nagysága megnőtt (pl. Zsidóvágás). A vadászatot azonban nem csak az uradalmi, hanem a községi bérbe vett területeken is gyakorolták. Az elkülönítéstől 1890-ig, majd néhány év kihagyás után az egész időszakon át végig bérelte az uradalom a „Községerdő”, „Községmező”, „Polgárerdő” és más hasonló elnevezésű területek vadászati jogát. Erre vadgazdálkodási szempontból feltétlen szükség volt, hiszen e részek az uradalmi erdők közé voltak ékelve, s így a vadnak ezeken keresztül kellett váltania.66 Az 1890 májusában tartott árverésen a községi módos gazdák túllicitálták az uradalmat, s így maguk vadásztak a területen. Néhány év alatt aztán sikerrel ki is irtották a vadállományt. Ezek után viszont nem csodálható, ha elment a kedvük a vadászattól, mert a vadóvást nem tartották kifizetődőnek.67 Hogy mikor váltak meg a bérlettől, azt nem sikerült pontosan megállapítani. A vadászati törvény, az 1883: XX. te. 3. §-a szerint a vadászbérleti szerződések a községi területekre legalább hat évi időtartamra voltak kötendők. Somogy vármegye nem rendelkezett olyan statutum201
