Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szabó Dániel: Kossuth és Kaposvár
ségek függetlensége a magyar korona egységével incompatibilis...” in. Somssich Pál beszédei, összegyűjtötte Somssich Miklós. Bp. 1942. 90-91. Ennek alapján a Somssich Kossuth összecsapást akár személyes küzdelemnek is tarthatnánk, s talán ezért hangsúlyozódik Kossuthnál a nem személyes, hanem elvi szempont. A belügyminiszteri rendeletet, Kossuth, már egy korábbi, pécsi választóihoz 1868. május 1-jén írott levelében is felvetette. Éppen a fenti üggyel magyarázta, hogy 1867. november 10-i megválasztása után nem jelezte rögtön, hogy nem fogadja el a mandátumot, hanem a tettel várt az igazolási eljárás végéig. L. Kossuth Lajos Szent-Iványi Károlyhoz a képviselőház elnökéhez írott levelét: Magyar Újság 1868. május 9. 437. „ a minisztérium határozatából, belügyminiszteri rendelet által notóriusnak lettem kihirdetve”, illetve a választóknak írott levelet Magyar Újság 1868. május 10. Ez utóbbi megjelent a Sorsunk 1944. áprilisi számában is. 48 Kossuth valószínűleg Deák Ferenc illetve Andrássy Gyula esetleges megbuktatására gondol. Az előbbi Pest belvárosi kerületében győzte le 1232-214-re a balpárt által indított emigráns Újházy Lászlót, utóbbi Sátoraljaújhelyen szerzett ellenjelölt nélkül mandátumot. Az is elképzelhető, hogy nem a kiegyezés létrehozóinak esetleges legyőzésére, hanem legkon- zekvensebb ellenzőinek győzelmére gondol. Ez esetben saját egyhangú szentesi, és fiának, Ferencnek Dellimanics István Deák-párti jelölt ellenében elért szentlőrinci (Baranya megye) 1749-6l6-os választására utal. 49 Nem találtam meg az adott levelet. 50 Parti pris: francia kifejezés = elfogultság, egyoldalúság. Kossuth Lajos nem először használja e kifejezést: 1. a Pesti Napló szerkesztőjének 1867. szeptember 15. Kossuth Lajos iratai VIII. 64., ahol a partis pris point de conceil (elfogult embernek hiábavaló a tanács) forma jelentkezik. 51 A korszakban természetesnek tűnt, hogy Kossuthék lemondása után ugyanaz a kerület mindig szélbalit választ meg. L. Irányi Dániel: A Kossuthok utódjai. Magyar Újság 1869. május 12. 2453. 52 A szélbalon belül komoly politikai és személyi ellentétek voltok az adott időszakban. Más politikát folytatott Madarászék és Irányiék köre. De az utóbbin belül is voltak „vezérkedési” problémák. L.pld. Mednyánszky Sándor 1869. július 17-i levelét Kossuthoz. MÓL. Kossuth Gyűjtemény R-90.I.5195. „Köztük úgy tetszik Simonyi kezdi magát felküzdeni a vezérségre, noha névleg még mindig Irányi a fő. Ez azonban igen merev és impraktikus és nagy meglepetésemre ambitiosus. Egy másik aspirám a vezérségre Schwarz Gy., ki noha tele észszel és tudománnyal szintén impraktikus és végtelen hiú, a prominent member of vanity fair...” 53 Kossuth, mint már idéztem, többször kifejtette, hogy az adott pillanatban egyik magyarországi párttal sem azonosul. L. még. Kossuth Lajos Csernátony Lajosnak 1869. február 5. Országos Széchenyi Könyvtár, Levelestár: ,A Magyarországon most lobogtatott zászlók egyikével sem valhatom magamat bajtársank.” Kossuth Lajos László Imrének 1869. november 15. MÓL. Kossuth Gyűjtemény R-90.I.5208.: .Jelszavam 49. A 48-as párt más téren áll. Nem vitatkozom csak tényt constatirosok.” A Nép Zászlója szerkesztősége ezt saját maga dicséretére használja, mikor például egy Kossuth Ferenc levél ismertetése után leszögezi: „A közönségnek most alkalma nyílik meggyőződni arról, mit százszor ismételtünk, t.i. hogy a hazai pártok mindegyikének programja hiányos, s nem a Kossuth Lajos programja.” 1869. március 13.122. 54 A kifejezést Kossuth már korábban is használta. L. Rákóczy Jánosnak írott 1868. október 13-i levelét. MOL. R-90.I.5139. 55 Az 1861-es feliratok részletes elemzésére és értékelésére 1. Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860-61). Bp.1967. 56 Kossuth Levélfogalmazványát Bartha Jánoshoz a szentesi választókerület választási elnökéhez. 1869. ápr. 19. K.Gy. 1.5182. Kossuth május 4-én írta meg hivatalos lemondó levelét Szentmargitai Folly Józsefnek a Kaposvár kerületi választási bizottság elnökének. L. Somogy 1869. jún. 8.3. 193
