Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szabó Dániel: Kossuth és Kaposvár
16A kossuthi nyílt levelekkel és szerepükkel többen is foglalkoztak: Hegedűs Lóránt: Kossuth Lajos, legendák hőse. Bp. én. 330., Szekfű Gyula: Az öreg Kossuth 1867-1894. in. Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára, Bp. 1952. 357-360., Gergely András-Veliky János: A politikai közvélemény fogalma Magyarországon a XIX. század közepén, in. Magyar Történeti Tanulmányok VII. Debrecen 1974. 32-36., Gergely András- Veliky János: A politikai sajtó helyzete a kiegyezés után. in. Kosán' Domokos-Németh G. Béla (szerk.): A magyar sajtó története 1867-1892. Bp. 1895. II. 39-40. 17 L. pld. a Rákóczy Jánosnak 1868. október 13-án írott levelet, ahol hosszasan fejtegeti, hogy ő a perszonáluniót sem tudja elfogadni:,, ...belőlem ...szól azon meggyőződés, melynek alaposságát lehetetlen elvitázni, hogy' ha Magyar Ország királya egyszersmind Osztrák Császár is Magyar Ország nem lehet független állam.” Ugyanitt jelzi, hogy mit vár az 1869-es választásokon való szélbali szerepléstől: „E pártban (mely nem az enyim) a legvérmesebbek sem kecsegtetik magukat valami nagy sikerrel a jövő választásoknál. Legyetek rajta, hogy belbecscsel pótolva a számhiányt, egy magkő gyanánt álhassatok tiszteletet gerjesztő alakban a „véletlen” eventualitások számára. „Óhajtanám, hogy Irányin és Simonyin kivül Te és Szilágyi és Máriássy és Schwarcz megválasztatnátok - ’s aztán hogy disciplinált egyetértésben működhetnétek. Az első meglehet ha igazán akarjátok, a másodikat kétlem.” ,A 49 terén a Nép megtalálhatja mindig K.L.-t és fiait - adj Isten, hogy ők is megtalálják a Népet. De más téren reánk ne számítsatok. Mi a jövendő vagyunk, vagy semmi sem. A jelenben nincsen számunkra hely Magyarországon.” MÓL. Kossuth Gyűjtemény R-90.1. 5139. 18 Edelman: i. m. 104. 19 1810(1808)-1877. Somogyi birtokos nemesi származású, apja cs.k. százados. Nyugalmazott főhadnagy (1828 és 1840 között az 16. és a 3. huszárezrednél szolgált). 1848 júniusától a 8. honvédzászlóaljban százados, majd szeptembertől őrnagy. 1849 tavaszától alezredes és hadosztályparancsnok a 4. hadtestben. Júliusban kapja meg ezredesi rangját. 1849-57, álnéven él. 1867/68-ban Somogy vármegye főszámvevője, a helyi honvédegylet elnöke. L. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp. 1987.180. 20 Ez utóbbi nem első publikálás: megjelent már Bereck Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése című munkájában Budapesten 1925-ben a 22-24. oldalakon (modernizált helyesírással és néhány nyomdahibával), de érdekesnek tűnik összevetése a Kossuth Gyűjteményben található eredeti fogalmazvánnyal: R-90. 1.5185. A Kaposvári baloldali választóknak Kossuthhoz intézett levelét lásd: A Nép Zászlója 1869. április 17.1-2.,; Magyar Újság 1869. március 31. Pesti Napló 1869. április 7.1-2. 21 Edeíman: i. m. 105. 22 A kaposvári választókerület balpárti bizottmánya, a választások után értesülve az Igmándy- hoz intézett Kossuth levél létéről, azonnal fel is szólítja őt, hogy e levelet szolgáltassa ki. Az Igmándyhoz intézett nyílt levél stílusa jelzi, hogy 1869-ben a pártállások következtében létrejött szembenállások sokszor a magánéletbeli „becsület” fogalmával is összekötődtek: „Ezennel határozottan felhívjuk Önt, hogy honvéd ezredesi katonai becsületére nyilatkozzék, igaz-é, hogy Ön telegraphirozott Kossuthnak? igaz-e, hogy az Önnek sajátkezüleg írt levél által e telegrammra válaszolt? igaz-e, hogy Ön e levélnek birtokában van? közölje velünk hírlap utján, nyílt téren e levél szószerinti tartalmát, vagy nemleges esetben - tekintve, hogy ez által Önnek katonai és polgári becsülete compromitálva volna, czáfolja meg e hírt.” Magyar Újság 1869. márc. 31. 1-2. Igmándy a Somogy című lapban válaszol, s kifogásolja a felhívás névtelenségét (becsületbeni ügynél ez valóban nem szokásos), mikor kijelenti: „Egyébiránt legkevésbé sincs szándékomban a kérdéses fölhívásban foglalt kérdések elől kitérni, de álczázott egyénekkel szóba sem állok.” Somogy 1869. ápr. 6. 14. Megjelent még a Pesti Napló 1869 ápr. 7. 1-2. Az ügyet valószínűleg a Somogy-ban május 11 -én közölt sorok zárják:, A következő tartalmú levelet vettük., A köztem és Vajda Pongrácz ügyvéd úr közt fentforgott becsületbeli ügy, elintézettnek tekinthető. Kelt Kaposvárott május hó 4-én 1869. Igmándy Sándor honvédezredes.” Hogy ez az elintézés párbajban, vagy a levél megmutatásában valósult-e meg, azt nem tudom. Egy biztos, a választás előtt, a 189
