Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szabó Dániel: Kossuth és Kaposvár
írásban is benne foglaltatik az a gondolat, hogy lehetőség van „némi apróbb sebek kötözgetésének irgalmas baráti munkájá”-ra, de az a gondolat, mely szerint: ,A föld melyet most Hazánknak hívunk, megmarad, s e földön emberek is fognak lakni és sokan közülük magyarúl is fognak beszélni, és anyagi jólétük is gyarapodhatik (hiszen ez oly végzetszerű kifolyása az emberi nem történelmi haladásának, hogy azt megállapítani, vagy hátrafordítani nem is lehet) sőt azt is megengedem, hogy e földnek lakói kisebb nagyobb mértékben még a szabadságnak egy nemével is bírhatnak, hanem Magyar Országnak vége!” az egész korábbi elemzés súlyát gyengítené. Kossuth tisztában van azzal, hogy ha ő a nyílt közlés veszélyességéről beszél, akkor ennek megfelelően is kell írnia. Ennek megfelelően alakítja át levelét. A végül elküldött írásban nemcsak a kiegyezéskritika rövidebb (szinte visszafogottabb), de a már az Igmándy féle levélben jelzett szimbolikus „szitokszavak” is ritkábban szerepelnek, mint az első kihagyott nagyobb egységben. Gondolok itt mindenekelőtt az osztrák és az államjog kifejezésekre. Helyettük újak jelentkeznek: a hatalom és a többség. A levél egyik meghatározó kifejezése a nem lehetetlen eventualítások. Ebben egyszerre benne foglaltatik az európai helyzet esetleges változása, azaz a német egység alakulása, de ugyanakkor az ország közvéleményének (esetleg a választójogosultakon túlnyúló közvéleményének) megváltozása. Nem állítom, hogy forradalom, de azt sem állítom, hogy nem az.31 Kossuth szerintem úgy véli, hogy ekkor a felkészülés szakaszában vannak, s ha majd az egész politikai közvélemény a kiegyezéses rendszer ellen fordul, a következő lépések akkor eldönthetőek. Addig a táborépítés, s ebben a szimbólumok kialakítása mindenekfelett való szerepet játszik. S neki, mint a Nemzet lelkiismeretének szimbolikus volta, meghatározó szerepet játszhat a közvélemény ilyetén fordulatában.32 Az első levelet teljesen szöveghűen reprodukálom itt. A második publikálásának alapszövege a végül is elküldött tisztázat. A fogalmazvány és a végső szöveg összevetésénél azt tartottam lényegesnek bemutatni, hogy mi változott az első és utolsó tollvonások között, így jelzem a fogalmazványban végrehajtott változásokat, s a fogalmazvány és a végső tisztázat eltéréseit is. Mivel a kezdetet és a végpontot tekintettem lényegesnek, néha kihagytam a közbenső (lényegtelennek tűnő) betoldott, s később kihúzott szavakat. A fogalmazvány két nagyobb, a végső változatból kimaradt részét nem jegyzetben, hanem a szöveg megfelelő helyén közlöm, formailag is jelölve ennek fogalmazványbeli származási helyét. Úgy vélem, így a levélírás folyamata áttekinthetőbbé válik. I. Kossuth Lajos Igmándy Sándornak33 Via Sotto Ripa, Turin Mart 17.kén 1869 Tisztelt Ezredes ur! Tegnap vett távsürgönyére levélben vagyok kénytelen válaszolni, mert a távirati közlekedés szükségszerüleg nagyobb rövidséget feltételez, mint a minőt a jelen esetben a félreértés kikerülésének tekintete megengedhet. Van annál fogva szerencsém ide rekesztve vissza küldeni a távirati válaszra előfizetett 6 frankot - mit itteni szokás szerint a távirati hivatal a sürgöny kíséretében hozzám küldött. 177
