Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szabó Dániel: Kossuth és Kaposvár
irányoknál a dualizmus egész története során, s történetírásban messze azon túlmenően érvényben, használatban maradt. Kossuth lényegében érzelmeket kapcsol egyes szavakhoz, s ez az összekapcsoltság tartósul, s az érzelmek az új nyelv elemeinek használatánál mindig előjönnek. A kifejezés használat, a dolgok leírása maga is valósággá, méghozzá kifogásolandó valósággá vált. A második dokumentum esetében egy eredetileg is egyértelműen sokaknak, a nyilvánosságnak szóló levélről van szó. Kossuth ráadásul egy szintén a nyilvánosság előtt ismert írásra reagál, így az egész kommunikációs rendszer különbözik az Igmándy-féle levéltől. Ugyanakkor speciális következtetések levonására nyújt alkalmat a végül is elküldött levél és a fogalmazvány eltérése. A továbbiakban csak magával a levéllel, és a nagyobb kimaradt fogalmazványrészekkel foglalkozom, s az olvasóra bízom, hogy az apróbb javításokból, törlésekből, kifejezésváltásokból maga következtesse ki (ha igénye van rá) a levélírás egész neki-neki lendülő gondolati „szenvedésekkel” teli folyamatát. A kiindulópont, mint említettem a kaposvári baloldali bizottmány által megfogalmazott levél. Ez az elemzés szempontjából többek között azért is lényeges, mivel látszik, hogy melyek azok a kérdések, amelyekre Kossuth egyáltalán nem reagál: lényegtelennek (esetleg sokszor elmondottnak) vagy esetleg az „ügy” szempontjából kimondottan károsnak tekintve azokat. A képviselőségre meghívó levél a kiegyezés, mint az abszolút rossz kinyilvánításával kezdődik, de rögtön részben a választások eredményére hivatkozva optimizmussal folytatódik. A levél írói szemében a szélbal megerősödése (egyrészt a politikusok kitartása, másrészt a rászavazók számának növekedése) egyértelműen bizonyítja a győzelemmel kecsegtető harc lehetőségét és szükségességét.24 Csak az itthoni vezér hiányzik, s a helyzet érett arra, hogy Kossuth Rodostójából hazatérjen. A levélből úgy tűnik, hogy a kaposváriak komolyan reménykednek abban, hogy a választások következtében új helyzet állt elő. Ezért hivatkoznak Kossuth korábbi kétrészes levelének két passzusára, ahol a száműzött kormányzó nem zárja ki valamikori hazatérését.25 A levél a kaposvári „küzdelem” értékelésével folytatódik, hol a Deák-pártiak az arisztokráciával és a „forradalom rémképével megfélemlített héber vallású polgárok”-kal azonosíttatnak. A levél egyértelműen negyvenkilencre utal, s jelzi, hogy messze még a cél, de ezen az úton indult el a nemzet. Meg kell törni az arisztokrácia hatalmát, s a független erős Magyarországnak „a német, román és szláv fajok tömörülni kezdő szomszéd birodalmai között” kell bizonyítania életképességét. Mindenek előtt jeleznem kell, hogy három témája van a meghívólevélnek amire Kossuth nem reagál: a) A jobboldali vagy deák-párti politikának az arisztokráciával való azonosításra. Az 1860-as évek végén, 1870-es évek elején a jobb és bal összecsapását sokan tekintették a demokraták és az arisztokraták összecsapásának, főleg a szélbal párt Madarász csoportjában, s azokon a területeken, ahol a Demokrata-kör-mozgalom aktív volt. Kossuth nem megy bele ebbe az ellentétbe, nem teszi a közjogi kérdést, azaz a független vagy Monarchiabeli Magyarország problémáját ilyen közvetlen módon társadalmi kérdéssé. b) A magyarországi zsidóság politizálásának problémája. Az izraelita vallású magyar állampolgárok 1869-ben rendelkeztek először választói joggal, s több helyen előfordult, hogy a kormánypártellenesség valamely antiszemitizmussal párosult. 176
