Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dombi Péter - T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén. (Második rész)
Figyelemre méltóak azok a falvak, ahol zsellérek folytatták tovább iparos mesterségüket. Rácpetrén jegyzik meg, hogy noha a lakók földművesek, „mégis csaknem mindenik tud valami kézimesterséget”. Óbányán faeszközöket készítettek. Püspökszentlászlón pedig a zsellérek kerékgyártók, fazekasok és pipacsinálók voltak. A faiparról nem magában a településben, hanem külön kiemelten is említést tesz ez a munka Újbányán és Szentlászlón. Ugyanis csupán a bevezetőből értesülünk arról, hogy 36 településben folyt a téglagyártás, és fazekasmesterséget folytattak Nádasdon, Vaszaron és Bükkösdön. Mohácsnál csupán a gőzmalomról történik említés, pedig ebben a mezővárosban híres volt a cserépedény-készítés, a fekete- korsó-gyártás, s találhattunk ott egy pipagyárat is, a bevezető fejezetben leírtak szerint. Somogy megyében általában a malmok viszik el a pálmát. Vízimalom működött a Koppány vizén: Ácsán, továbbá számos malma volt Beleznának, Kis- és Nagydobszának, vízimalom volt Tótszentgyörgyön, Nemesdéden, Berzencén és Barcson a Dráván. Ebben a megyében már jelentős számban találunk gőzmalmot is. így Öreglakon, Batéban, Kaposváron, Nagybajomban, Szőlősgyörökön, Hárságyon. Említésre méltóak az uradalmakban lévő gőzszeszgyárak (Fajszon, Henészen, Simongáton). Működik még Németlukafán az üveggyár és folyik abroncs és egyéb faeszközök gyártása - a parasztipar szintjén - Kálmáncsán. Csököly mezőváros határában szép eredményekkel folytatták a lentermesztést. Egy-egy nagy uradalomban már megjelent a gőzcséplőgép, amelyet őrlésre is használtak (Lábod). Tolna megyében Bátaszéken említettek számos kézművest, Dunaföldváron 43 dunai malom mellett 435 kézművesről tettek említést, Pakson pedig 248 kézművest jegyeztek fel. Ez utóbbi mezővárosnak gyára nem volt, de egy gőz- és egy lóerővel dolgozó cséplőgépe mellett 25 dunai malomról tettek említést. A vízimalmokat itt a településeknél ritkán említik, de az összefoglalóból tudjuk, hogy a megye területén összesen 220 patakmalom, 149 szárazmalom és 163 hajómalom dolgozott. Gőzmalom mindössze kettő volt: Bonyhádon és az Ireghez tartozó Csehipusztán. Ugyanitt gőzszeszgyár is épülőben volt. Működött azonban szeszüzem Kajmádpusz- tán, Simontornyán stb. Több olajmalmot találunk Varsádon. Hőgyészen és Bonyhádon számos kézművesről tesz említést ez a forrás. Zala megyében Csáktornyán egy répacukorgyár működött, sörfőzde volt Nagykanizsán, Csabrendeken, Egerszegen, Csáktornyán és Keszthelyen. A megye területén 312 patakmalom, 363 hajómalom és 8 szárazmalom dolgozott, gőzmalmot csupán Nagykanizsán jegyeztek fel. Hamuzsírégetés folyt a lendvai és a lenti uradalomban, Szepetneken, Söjtörön és Szántón. Bőrgyár volt Sümegen, Csabrendeken és Kanizsán. Vétyem magyar faluban, amely az Eszterházyak alsólendvai uradalmához tartozott, s ahol 248-an laktak, a falusiak a helybeli üveghutába jártak el dolgozni. Mészégetés folyt Lesenceistvándon. Fazekasok dolgoztak Sümegen, Dagonyán, Dobronakon, Kebelén és Zalalövőn. Több szeszgyárról is említést tesz Fényes Elek műve, s közülük kiemeli a palini gőzszeszgyárat. Ez az uradalom akkor egy belga herceg tulajdonában volt. Aszófőnél ismét szerepel a megjegyzés, hogy ott „híres téglát” égetnek. A legtöbb kézműveslakta hely - Fényes Elek felsorolása szerint —: Sümeg, Tapolca, Keszthely, Kanizsa, Zalaegerszeg és Csáktornya. Az egész megyében összesen 8483 kézművesmestert találunk ekkor. Az adatok alapján az 1860-as évekre ezen a területen az ipar arculata valamelyest változást mutat. A tőkeerős nagyobb uradalmakban egyre több az 165
