Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)
Bécsbe megyünk? Pestre megyünk? Szabadságot vettem ki. Kanizsára a csurapé, 1 valamint Floh és Jury öltözéke miatt. Az első falunál, ahol állásainkat elfoglaltuk, Kempen tábornokkal találkoztam, és még Kanizsánál ráakadtam a hadosztály mindenfajta málhacsapatára. „Magyarok! Magyarok!” Bajonetteket szegeztek rám. „A magyarok aztán soha. Živio bán”, és minden jó. Hartlieb altábornaggyal, Victoren és Kriegern tábornokokkal ebédelek. Három embert birkalopás miatt megbüntetnek, mégpedig túl szigorúan. Mindegyik 100 botütést kap. Hazáig fogunk Hatni, ezt közölni akarom a bánnal. Visszatérés a postával a bánhoz. Az estét vele és Zeisberg tábornokkal töltöm. Ó, azaz a bán azt javasolja nekem, hogy töltsem nála az éjszakát. Ezt visszautasítom, és utólag bánom. Nagyszerű est, amelyen Európa sorsát beszéltük meg, szinte azt mondhatnám, cselekedtünk, elhatároztunk valamit, amelyet - megállapítottam - sohasem felejtek el. Kiskomárom, szeptember 18. Lovaglás a bánnal a táborban. Az ellátással stb. kapcsolatosan már minden jobb. A bán rendkívül barátságos, gyakran szól, tulajdonképpen mindig hangosan gondolkodik. Jelladc százados7’ a szerezsánoktól, azok főbasáját hadnaggyá léptette elő. A bán elé vezetem őt, hogy köszönetét mondjon, és neki ajándékozom a kardbojtomat, ami nagy hatást tesz rá. Ebéd a bánáti von Regitzky házaspárral, kik a „Vadember”-ben laktak Bécsben. A hölgy nagyon csinos. A bán, Bécsben - mielőtt elindult - egy ananászt ajándékozott neki. Ezek az emberek Bécsből jöttek ide, és oda akarnak visszajutni. A könnyűlovasok, a tüzérség századosa, wallensteini vacsora és bál. Nugent6 egy roppant férfias, nyugodt, erőteljes egyéniség. A bán bemutat bennünket egymásnak, Nugent alezredes a yeomanryknél.77 A szállásomat át kell adnom Regitzkyéknek. Soupé. A bán nagyon kifakad a szerezsánok ellen - „nem akarjuk rablókkal bepiszkítani a mi jó ügyünket, ilyenekre nincs szükségünk”. A boszniai haramiák bevonulnak, és a bántól kapott szabad elvonulással a török alattvalóik követni akarják őket, és így megsértik az osztrák területet. Štratimirovič78 ma orosz egyenruhát visel, holnap császárit, ostobaságot csinál, a végén hátrányban vagyunk. Úgy látszik a görögök és a katolikusok között vallási viszály fenyeget: a pátriárka görög fanatikus. A bán így szólt: „Egyáltalán nem szégyellem kimondani: mindennap áhítattal vetek keresztet, ahogy ezt anyámtól tanultam. Én hiszek Istenben és a gondviselésben; de ezek a papi intrikák, viszálykodás és egyenetlenség, a nyomorúság és az ínség, hogy én az Istent így vagy úgy tudom szolgálni - sohasem tudtam felfogni, hogy a vallásnak ilyennek kell lennie”. Ó általában a legérdekfe- szítőbb és leglenyűgözőbb módon beszél sokmindenről, ami a keletieket jellemzi. Este. Menetparancs holnapra, Marcali felé. Az ellenség mindenhol visszahúzódik, valószínű Székesfehérvárnál fordul komolyra a dolog. Szeptember 19. Reggeli, vendégeim elindulnak. Látják még az esőben felvonuló csapatokat. A bán dühös, mert a munícióhoz hiányzik 150 előfogat kocsi. Az ezredraktár fogat nélkül. Egy futár a nádortól.79 Semmi érdemleges üzenetet nem hoz. Állítólag, egy tisztünket a Roth tábornoknak küldött távirattal elfogták, Waldsteint is, aki a Hardegg-vértesek elé lovagolt. Mindnyájan a legrosszabb hangulatban vagyunk, különösen én, akinek a jegyzőt, a bírót és az ezredraktárat rendbe kellett hoznia, hogy 148
