Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)
Batthyány-kormány hivatalba lépése előtt - az 1. báni határőrezred parancsnokával, Jellačić kinevezésével betöltötte. A két héttel később altábornaggyá előléptetett báró, kit az illyristák által rendezett — a külön államberendezkedést követelő - márciusi zágrábi gyűlés is bánná kiáltott ki, horvátországi főparancsnokká történt kinevezésével a polgári és katonai hatalmat kezében egyesítve, a magyar felelős kormány megalakulását követően azonnal megtagadta neki az engedelmességet, megkezdte a katonai előkészületeket Magyarország megtámadására. Rövid időn belül - Latour gróf utasítására - jelentős mennyiségű hadianyag szállításával, Bécs meg is kezdte a bán támogatását. A magyar kormányzat — kínosan ügyelve arra, hogy lépéseit a császárváros még véletlenül se minősíthesse a törvényes keretek áthágását célzó kísérletnek - kérte a külföldön állomásozó magyar ezredek hazaküldését, melyet az osztrák kabinet meg is ígért, de folyamatosan késleltetett. Az udvart kívánták azzal is megnyugtatni, hogy a - szükséges - személycserék helyett a magyar kormány csak a hadügyminisztérium iránti engedelmességre utasította a magyarországi hadparancsnokokat. Miután Jellačić, a magyar kormány és a nádor utasításaival szembeszállva a fegyveres készülődést tovább folytatta, s minden igyekezetével azon volt, hogy Horvátországot és Szlavóniát kivonja a magyar fennhatóság alól - a vitás kérdéseket tisztázandó - a bánt Pestre hívták. Ő azonban itt még a király felszólítására sem jelent meg. A május elején az uralkodó és Batthyány között lezajlott bécsi tárgyalásokat követően a császár Jellaciétyal egyetemben az összes magyarországi főhadparancs- nokot a magyar kormány iránti engedelmességre szólította fel. A nádor pedig a bán törvénytelennek minősített intézkedéseit érvénytelenítve Hrabovszky János altábornagyot horvátországi királyi biztosnak nevezte ki. Miután Jelačić tovább folytatta a háborús előkészülődést, Batthyány és István herceg elérték, hogy Ferdinánd végül is a június 10-i manifesztumában a bánt tisztéből felfüggessze. A báró azonban - a kellő biztatás tudatában - hivatalát nem hagyta el, sőt mikor Kossuth emiatt letiltatta a zágrábi hadipénztár Magyarországról jövő pénzellátmányát, az összeg pótlását az osztrák kabinet átvállalta. A nyilvánvaló osztrák magatartás ellenére is még mindig a lojalitást hangsúlyozó magyar kormány ezért, valamint a Karlóca környékén elkezdődött harcok miatt is, megnövelte a Dráva-vidék védelmére kinevezett kormánybiztos, Csány László hatáskörét, s ezzel egy időben az első tíz honvéd zászlóalj szervezését is befejezte. A bán - Batthyánnyal történt a tulajdonképpen eredménytelen július végi bécsi tárgyalását követően - megszállta Verőce megye jelentős részét. A magyar miniszterelnök válaszként elrendelte a nemzetőrség új alapokon való szervezését. Radetzky győzelmét követően gyors ütemben érkeztek a fegyverszállítmányok és a csapaterősítések Horvátországba. Jellačić pedig Varasd környékére koncentrálta erejét. A pesti képviselőház által augusztus 23-án elfogadott katonaállítási törvényt - az uralkodói szentesítés miatt - a Bécsbe vivő Batthyányi és Deákot meg sem várva, Szemere a törvény végrehajtására utasította a megyéket. Míg Jellačić - Fiume elfoglalásával - két nappal később megkezdte a támadást, addig az osztrák kormány emlékiratának hatására a császár augusztus 31-én provokatív szándékkal egy, a magyar kormány számára elfogadhatatlan leiratot intézett a nádorhoz, majd pedig míg egyfelől augusztus 29-én a magyar kabinet képviseletében Bécsbe érkező miniszterelnököt és minisztertársát már nem is fogadta az uralkodó, addig másfelől ugyanő, szeptember 4-én visszahelyezte Jellačićot báni méltóságába. Ezek után 134
