Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Ódor Imre: A Somogy megyei lovasezred baranyai százada az 1809. évi nemesi felkelésben
A vizsgálat megállapította, hogy Pécsre érkeztével jelentkezett a másodalis- pánnál, akitől engedélyt kapott, hogy 4 napig otthon maradhasson. Ezt követően a megye egy „két lovas kotsit” bocsátott rendelkezésére, hogy ezredéhez csatlakozhasson. A szintén az ellenség fogságából megszökött Funták György és Gáli Mihály esetében is hasonlóan jártak el.52 Az egyetlen rendhagyó „hazatérés” azonban nem kis bonyodalmat okozott. A kerületi parancsnok július 16-i levelében értesítette a vármegyét, hogy Boda Ádám baranyai inszurgenst, fivére Boda István - a parancsnokságot megtévesztve - törvénytelen utasítással hazarendelte.’3 A megye válaszában jelezte, hogy nevezett felkelőt „erős őrizet alatt” alakulatához visszakísérni nem késlekednek, s Boda István felelősségre vonása is sorra kerül. A legöbb gondot a - felszerelésen kívül - vármegyének és századnak egyaránt a „betegek” adták. Tanyi Mihálynak, aki betegségére hivatkozva már a felkelésre is csak kényszerből vállalkozott, és csak késve követte társait, végül is az „ország fő orvosától”, Pfisterer Andrástól nyert bizonyítvánnyal sikerült feloldoztatnia magát.’4 Sauska Lajos kifogásait a kerületi parancsnok megunván, maga rendelkezett elbocsátásáról.” A harmadik Sauska fivér, a századot bátyja kiválásától vezető Keresztély is a „szolgálatra alkalmatlanok” sorába lépett. „Bomlott egészsége miatt” három hét szabadság után a megye közbenjárására, ő is végleg otthon maradt.56 A század élére így Jeszenszky! Imre került. A tábori főbiztos feladatkörét ellátó baranyai főispánt,Végh Istvánt, ugyancsak „beteges volta” miatt mentette fel hivatalából a nádor. Augusztus elején vette kezdetét a Győrszentmárton környékén táborozó felkelők tényleges kiképzése, melynek már jóval a hadba szállást megelőzően meg kellett volna történnie. A gyakorlás feltételeinek megteremtésére Jeszenszky főhadnagy előbb a hiányzó 13 ló pótlását, majd a főzőedényeket és a fegyverek kicserélését, felújítását kérte a vármegyétől:’7 „...a mi a Fegyvereket illeti oly rosszak voltak, hogy első alkalmatosságban több mind harmad része ellpatant, hibás legalább 40 pár Pistoly is...”. A ruházat mielőbbi lecserélése ugyancsak nem tűr halasztást: „...Ami a Nadrágokat és csizmákat illeti olly rosszak, hogy nem sokára az század gatyába és meztelen lábbal ki rukkolni fog.”58 Mivel kérő leveleire nem kapott választ, a megyei önérzetre és a tolnaiak példájára hivatkozva ismételten kérte, hogy csizmákat és felszerelt lovakat a vármegye, a rokonok pedig „fehér ruhát küldjenek mivel illyesbül ki fogyván az apró Vendégtül érzik magukat alkalmatlankodni.”’9 A megye ezek után már hathatósan intézkedett. A nádor közbenjárását kérte, hogy a hiányzó 21 ló és 19 nyeregszerszám a királyi kincstárból fizettessék ki, mivel a megye mindezt csak „kölcsön pénzeken tudja megszerezni”. Határozat született a 180 nadrág és pár csizma elkésztéséről, amelynek mielőbbi eljuttatása a századhoz Kapuváry János táblabíró feladatát képezte.60 A lovak és a kívánt felszerelés átvételéről Jeszenszky> főhadnagy szeptember 22-i levelében tudósít, megköszönve a megyének áldozatkészségét.61 A kerületi parancsnok szemléjére még jóval a hiányok pótlása előtt, augusztus 11-én Győrszentmártonban került sor, melynek során Mecséry altábornagy még a tiszteket is meglovagoltatta, s úgy találta, „hogy legkevesebben tudnak az nyargalni a lovat fordítani a kormányolni”.62 126
