Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból
RÉSZLETEK GRÓF SOMSSICH LÁSZLÓ (1874-1956) EMLÉKIRATAIBÓL Összeállította: SOMSSICH PONGRÁC Bei vzel és Atyám eredeti emlékiratai magyarországi és külföldi közéleti működésének és kapcsolatainak naplószerű feljegyzéseiből, valamint számos Magyarországon és külföldön magyar, francia, angol, német és olasz nyelven tartott jelentősebb beszédének, előadásának teljes szövegét tartalmazták. Ezek az iratok a család összes fontosabb okmányaival együtt elpusztultak a II. világháború következtében. Emlékiratait később a háború után, kizárólag a családja számára újra összeállította. 1 Iog\ ezen írás egyes részleteit mégis nyilvánosságra hozom, ezt két okból teszem. 1. A századforduló és a két világháború közötti időszak most már a nemzeti történelemhez tartozik. Ezen kor eseményeinek objektív* megítéléséhez és ezek értékeléséhez talán nem érdektelen egy akkori közéleti személy álláspontja, aki az események tanuja, néha aktív résztvevője, máskor passzív szemlélője volt. 1 la az alább leírt tények nem is nyújtanak semmi szenzációs újdonságot, talán mégis hozzájárulnak a történelmi mozaik kockáinak kiegészítéséhez, vagy a már ismert események megerősítéséhez. 2. Az alább leírt események objektív közlésének van egy második oka: A II. világháborút követő években oly szigorúan kritizált és sokszor elítélt akkori vezető osztály egy tagjának felfogását, ideáljait, motivációját az átélt valóság eseményeinek tükrében kívánom bemutatni. Ha az események ilyen szemszögből való megvilágítása nem is felel meg a háború utáni hivatalos interpretációnak, hozzátartozik hazánk történelméhez és annak objektív értékeléséhez. Az akkori vezető osztálynak voltak kétségtelenül privilégiumai. (Melyik vezető osztálynak nem volt?) Akinek volt vagyona felhasználhatta arra, hogy azt elmulassa, elkótyavetyélje. De felhasználhatta arra is, hogy magát művelje, képezze, világot lásson, s az így szerzett tapasztalatot és tudást hazája szolgálatába állítsa. Az anyagi körülmények által biztosított függetlenség mentesítette attól, hogy talpnyaló legyen, hogy opportunizmusból egyéniségét és véleményét feladva egy irányzat, vagy a párt feltétel nélküli és engedelmes szolgája legyen. Kétségtelen, hogy volt az akkori vezető osztály tagjai között jó és rossz, tehetséges és ostoba, becsületes és gazember, önzetlen és egoista, éppúgy, mint a
