Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Szita László. A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében

A DUALIZMUS KORI NÉPISKOLÁK ÁLLAMOSÍTÁSÁNAK NEMZETISÉGPOLITIKAI VONATKOZÁSAI SOMOGY MEGYÉBEN SZITA LÁSZLÓ Bei 'ezetés A címben megfogalmazott történeti problematikát két olyan megyében már megvizsgáltuk, ahol a lakosság nemzetiségi struktúrája a dualizmus korszakában is alapvetően eltért Somogy vármegyétől. Baranya megyében és Bács-Kiskun vármegyében

1 a népességnek csaknem fele nem magyar népcsoportokból állott. Mindkettőben összefüggő német, továbbá kisebb mikrorégiók egész sorában horvát népcsoportok (sokacok, bunyevácok) éltek. Bács-Kiskun megyében szerb falvak és szlovák községek jöttek létre 1690, és az 1800-as évek első felében. Ezért ezekben a vármegyékben az iskolaügy, a kulturális harcok terévé vált a 19. század második felében. A liberális politika, az egykorú iskolatörvények végrehajtásának rugalmas volta ellenére, a magyar kormányzati nacionalizmus megerősödése miatt (amely hol erőteljesebben, hol árnyaltabban és gyengébben jelentkezett a megyékben) fékezte, de nem tudta megakadályozni az elnemzetlenítést. A kisebbségek nyelvhasználatának korlátozása már igen korán jelentkezett a felnövekvő nemzedéknél. Az óvodákban szinte természetellenesen, az anyanyelv használatát megakadályozták. A 19. század nyolcvanas éveitől mind erőteljesebben igyekeztek a magyar nyelv tanításának monopóliumát megteremteni a kisebbségek kulturális érdekei rovására. Ez azonban nagyon lassú folyamat volt Magyarországon, nem öltött sehol drasztikus formát. Európában egyetlen országban nem jelentkezett a tolerancia olyan mértékben, mint hazánkban. A fenn hivatkozott két vármegyében 1868-1914 között, az iskolai nyelvmagyarosítás politikájának következetes érvényesítése ellenére, a vizsgált korszakban jelentékeny azoknak az iskoláskorú korosztályoknak a száma, akik alig, vagy egyáltalán nem tanultak meg magyarul. Ennek döntő oka az volt, hogy a folyamatos iskolamagyarosítás ellenére, a család anyanyelvi hatóereje állandóan restaurálta a fiatal nemzedékek nyelvtudásán ejtett sérüléseket. Ez a restauráló képesség annál erősebb volt, továbbá annál szembetűnőbben jelentkezett, minél több kisrégióban éltek nem magyar népcsoportok, akik között a kulturális, népi, vallási és komplex etnikai kapcsolat megmaradt a 19. században, sőt, jellemző a második világháború előtti időszakban is, amikor még az európai méretű erőszakos népességtelepítések, deportálások, internálások ezeket a kisrégiós komplex kapcsolatokat nem törték szét.

2 A dualizmus kori kultúrpolitika a nemzeti állam létrehozásának ábrándját kergette a Kárpát-medencében, ahol az etnikai többséget a nem magyar népcsopor-