Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Bősze Sándor: Az 1883-as somogyi antiszemita zavargások

rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy a város iparosainak és marhatenyésztőinek gazdasági érdekeit figyelembe véve a vásárt megtartják, bízva a belügyminiszter katonai segítségében. A polgármestert és a rendőrkapitányt pedig megbízták, egy, a város lakóiból összeállítandó „30-40 tagból álló polgári őrbizottság megszervezésével." A körültekintő, szigorú intézkedéseknek, s a „Somogyban" éppen a vásár napján - Kozma Sándor főügyész által - közreadott keményhangú rendeletnek köszönhetően rendzavarás nem történt. A kaposvári antiszemita körök ingerültsége is megfogalmazódhatott a szeptember 9-i képviselő-testületi ülésen, ahol Szalay Károly meglehetősen kötözködő hangon, törvénytelenségeket keresve interpellált a polgármesterhez, ill. a rendőrkapitányhoz. Ugyanezen a közgyűlésen - tekintettel, különösen az iparos segédek, tanoncok és cselédség(!) éjet, kortsmai tivornyázásának 's utczai kurjongatásának megfékezésére..." - esti 9 órában állapították meg a vendéglők éjszakai nyitva tartását és a cselédek utcai tartózkodását. Németh polgármester ekkor már szükségtelennek tartotta a katonaság itt-tartózkodását. Miután a város izraelita polgárai az ismétlődő üvegbetörések miatt féltek, a honvédség még szeptember 15-ig Kaposváron maradt. A zsidóellenes zavargások megszűnte után is csak a huszárok tértek vissza állomáshelyükre, Mohácsra. Az alispán kérésére a századnyi gyalogság azonban itt maradt készenlétben.

64 A kaposvári járásban augusztus végén a megyeszékhely mellett Nagyhajóin volt még „több izgatás színhelye". A község elöljárósága ezért katonai segítséget is kért. A faluban szolgabíró is megjelent, s - az ekkori, minden érintett településen szokásos gyakorlatnak megfelelően - megkérte a képviselő-testületet, hogy az jegyzőkönyvileg kötelezze magát a rendfenntartásban való részvételre. Miután ezt ekkor megtagadták, a szolgabíró arról tájékoztatta a falu vezetőit, hogy ez esetben, amennyiben katonai erő bevetésére lesz szükség, akkor a honvédség eltartása helyi költségvetést fogja terhelni. Pár nappal később a községi bíró vezetésével tartott népgyűléseken a község lakossága a vállalta a feladatot, továbbá egy 12 fős bizottság felállását is megszavazta. A kivezényelt huszároknak köszönhetően a településen komolyabb rendzavarás nem történt. 5 A szomszédos Böhönye polgárai - feltehetően - értesülve a nagybajomi procedúráról, s „tekintettel az országszerte [folyt] zsidóüldözésekre" szabályrendeletet alkotott a nyilvános helyiségek este 9 órai záró órájáról, az éjjeli őrök számának szaporításáról és az utcai csoportosulás tilalmáról.

66 A kaposvári zavargások utáni héten, augusztus 25-28-án, de különösen 25—26-án Csurgón és környékén (Berzence, Zákány, Gyékényes, Alsók) történtek már lényegesen drámaibb körülmények között zajlottak le. A pattanásig feszült helyzetben zsidókat gúnyoló dalok miatt először egyik helybéli keresztény iparos gyerekét, majd pedig a babócsai vásárról hazatérő néhány fős kapatos társaságot vert el zsidó legények egy csoportja, s „ezeket - jelentette a segédszolgabíró - mintegy provocationak látta a különben hitem szerint már ezen demonstrálásra izgatott tömeg kolomposai...", akik előzőleg a kocsmában „helytállva", 200-300 főnyi csoportra duzzadva, botokkal és dorongokkal felfegyverkezve valóságos pogromot vittek végbe. Betörtek a zsidó lakásokba és üzletekbe, s mindent összetörtek. Az „alsóbb néposztályokba" tartozó „nép férfiak, nők és süheder iparostanoncok" és „gatyás betyárok" „fékezetlen dühöngése" a zsidó iskolát és imaházat sem kímélte. Az izraeliták családostul menekültek az éjszakába. Asegéaszolgahíró - a csekély számú foglárral - 25-én este nem tudta megakadályozni a pusztítást, s csak másnap, de akkor is csak kis számú fegyverrel sikerült neki -személyes bátorságával és szerencséjével - szétugrasztani a felhevült tömeget. így is kénytelen volt - a fenyegető sokaság