Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Bősze Sándor: Az 1883-as somogyi antiszemita zavargások

tásával összhangban - az országban egyetlen antiszemita egyesület alapítását - így a Somogy megyeiét - sem engedélyezte.

42 Ha konkrétan az egyesület (Védszövetség) működéséről az elmondottakon kívül nincs is primer adatunk, azt joggal feltételezhetjük, hogy az egyletalapítók tevékenysége sem merült ki e kísérletben. Egyebek mellett, antiszemita bálokat rendeztek, a kulturális rendezvényeken pedig igyekeztek - mint az 1882. novemberben Csurgón is történt

43 - diszkriminálni az érintett települések zsidó lakóit, álhíreket terjesztettek. Például ilyen, - a csurgói és gyékényest zsidók inzultálásáról szóló - újsághírt cáfolt meg a helyi községi bíró.

44 Ugyanebben a hónapban a sajtó tudni vélte egy Kaposváron tervezett zsidóellenes „hecc" tervét is. Bár Csépán Antal alispán szerint a rémhíreket nem kellett komolyan venni, alapos nyomozást rendelt el. A szintén a megyeszékhelyen megjelenő lap, a „Világosság" szerkesztője Krátky Lajos egy több részből álló vezércikkben ítélte el az antiszemitizmust. Nyilván ez is közrejátszhatott abban, hogy a lap szerkesztője összeverekedett Szalay Károllyal, a már említett „Népjog" szerkesztőjével.

46 Az antiszemita Szalay, mint a törvényhatósági bizottság tagja, a közgyűléseken is gyakran szerepelt. 1883 első évnegyedes közgyűlésén az uzsoráról és a „káros hitelügyletekről" szóló törvénytervezet hamaros életbe lépése kapcsán javasolta a kocsmai hitelek maximálását, ami a májusi közgyűlésen - szintén az ő javaslatára meg is történt. 7 Az 1883-as év első felében a megye lakossága körében tovább nőtt a feszültség. A sajtó több báli afférról is közölt híreket. Legnagyobb visszhangja egy, siófoki - közös hadseregbeli tisztek által rendezett - bálnak volt, ahonnan is a zsidókat kizárták, „sőt pár csalódott a tánczteremből is kiszólíttatott." Ez az inzultus a helyi izraelitákban „rendkívüli izgatottságot szült."

48

Áprilisban „egy izraelita adófizető" névtelen bejelentést tett arról a főszolgabírónak, hogy Csurgón a következő szövegű antiszemita dalt énekelték: „ennek a zsidónak de nagy hasa van - talán [!] sólmosy észter benne van.[!] Hassitsuk fel a zsidó hasát Solymosi Eszter bene van-e hát." Előbb csak az inasok és az iskolások énekelték, de később: „már felnőtt polgár ifjak és előkelő mester emberek danoljál."

49 A rablások és gyilkosságok mindennapossá válása miatt a megyei törvényhatóság kérte a belügyminisztertől a statárium bevezetését.^

0 Ugyanezen a közgyűlésen ezenkívül még „erélyesebb és megbízhatóbb polgárok" kirendelését kérte Kadarkút önkormányzata.

51 A megyében néhány hét múlva bevezették a statáriumot.

52 Ekkor már a Nyíregyházáról érkező hírek tartották lázban a lakosságot, főleg a kaposváriakat, hiszen Solymosiné képviselője, Szalay Károly, a vádlottak elítélését követelte. A tiszaeszlári perben hozott ítéletekről tudósító lapokért a kaposvári postahivatalt „valóságos ostrom alá vették", s „...a szenvedélyek... soha nem csaptak így ki medrükből."

,3 Az események A nyíregyházi ítélettel a per lezárult, a vádlottakat felmentették, de számukra elégtételt nem adtak: „...a vérvád lehetetlenségét nem bizonyították be a bűnösök ellen eljárást nem kezdeményeztek, a magasra csapó fajgyűlöletet el nem ítélték, tartósítva így a közvéleményben élő rémhíreket, előítéleteket.'

04 Az így végsőig felhalmozódott feszültség Budapesten tört ki, s napok alatt viharos gyorsasággal szétterjedt az országban, érintve szinte minden országrészt, s ezekben több mint 30 megyét.

55 A „...mozgalomnak két nagy gócpontja alakult ki: az egyik a Dél-Dunántú-