Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Knézy Judit: Fejezetek a Somogy megyei Nagyberek négy községének anyagi kultúrájából

(Belső-Somogy déli felében és Zselic falvaiban a kemence elülső sarkánál lógott többnyire a „rézvasfazék"."'

1 Ha két család használta a kemencét, az a konyha közepére került, és mindkét oldalfái mellé tettek tűzhelyet. Egy család esetén a konyhának a kályha nyílásával szemben lévő falához támaszkodott. A kemence körüli sárpadkán üldögéltek a főzőasszonyok. A kályha szájánál történt a főzés, itt volt közel a rézbogrács, később a sárfallal körülvett katlan is, mely elsősorban vízmelegítésre szolgált ( de zsírsütésre is disznóöléskor; és krumplifőzésre az állatoknak). A kályha szájában vagy előtte főztek háromlábú cseréplábosban, vagy vasháromlábakra állított vas-, illetve cserépfazekakban. A kemencében nemcsak kenyeret, de más ételfélét, húst és tésztákat is sütöttek, lent is fehérítettek. Sok családnál a nagyobb mellett használtak egy kisebb méretű kemencét is. Gyümölcsöt aszaltak ebben, vagy kisebb mennyiségű étel elkészítéséhez fűtötték el. A tüzelőberendezés mellett többnyire itt tárolták a konyhában, a vizespadon a vizes és moslékos sajtárt. A kemence mögötti sarokban pedig annak elfűtéséhez és rendbentartásához szükséges eszközöket (szénvonó, pemet, parázsfogó, kenyérlapát, krumplit, zsákokat is). A tűzhelyen, vagy a kemence tetejére borítva tartották itt a főzőedényeket, pecsenyesütő nyársakat, mosogató tálat, mosdó medencét. Esetleg itt voltak a tejesfazekak is, a falon kanáltartó, szűrőtál. Vagy polcra tették a fontosabb edényeket, vagy egy kopott ládába. Amikor megjelentek a téglából rakott szögletes kemencék, annak széles tetejére sok mindent lehetett tenni, pl. főző- és tejes fazekakat, vasháromlábakat. A szabad kéményes konyhák esetén nagyobb gondot fordítottak a konyha elrendezésére, már jobban szerették a tüzelőberendezés szimmetrikus elhelyezését, annál is inkább, mert többnyire már hátsó szobájuk is volt. A kémény boltja elé „fazekaspolcot" vertek, s ha fért, „kászlit" (kisebb szekrény) helyeztek be az edények tartására. A konyhát meszelték, s a kemence mögötti falra néhány tányért függesztettek díszítési célzattal. Időnként rokkán fontak itt, tyúkot, csibét tartottak benn. kenyeret dagasztottak, kukoricát koboztak, káposztát szeltek, vagy más munkát végeztek. A kamra berendezése A kamra nagyságától függően igen sokféle dolgot tartalmazhatott. Elsősorban az ételtárolás helye volt. Külön kamrarészt foglaltak el a gabonás és lisztes hombárok, a dagasztószékkel, teknőfélékkel, szakajtókkal, szitákkal, külön a káp< >sztás-, répáshordók, zsírosbödönök vagy véndelyek, tökmagolajas korsók. Ide került a párlósajtár is a mosóteknővel. Különféle kosárfélék (rozsszalmából, gyékényből, fűzvesszőből) egy részét is ide tették (babtartó „bucsér", tojástartó, hagymatároló, diótartó „vékák") ha volt hely, ha nem, akkor a padlásra. Külön polca volt a kenyérnek, esetleg a gerendáról függesztettek le kenyértartót. Ritkábban boroshordó, kulacs, lopó, sőt szőlődaráló is helyet kapott itt. Ha nem volt külön szerszámos fészer, külön szerszámos polcon vagy fogason sorakoztak a kisebb fúró-faragó szerszámok, de akadhatott itt vonyószék, lószerszám, kötél, lánc, ásó, kapa, rudazó kötél, kasza, fejsze, topor, gereblye, balta, fúró is. Ami nem fért a kamrába, többnyire a padlásra került. A szoba feletti részre a szemes terményt öntötték fel, pl. az árpát, amelyet adófizetés céljából hamar eladtak. A kukoricát inkább csak csövesen