Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Knézy Judit: Fejezetek a Somogy megyei Nagyberek négy községének anyagi kultúrájából

Az 1880-90-es években a ládát kezdte felváltani a fiókos sublót. Az asszonyok ebben is a maguk és férjük öltözékét, viselő, ünnepi és esetleg „letevő" ruháját tartották. Eleinte a sublótok csak annyiban tértek el a tulipános ládától, hogy ahhoz alulról egy fiókot illesztettek. A ládába került ezután a „lerakó" (amit nem viseltek még) ruha, alsónemű, a fiókba pedig a „viselő" felsőruházat. A fiókok száma idők folyamán 3^-re is emelkedett. Egy ilyen felül láda, alul fiókos részű bútor felső rakodóteréből szedte elő megmutatni 1965-ben Tótszentpálon egy idős asszony a halálra való ruháit, öltözékét, s a felravatalozáshoz szükséges díszes ágyneműt, amelyeket előre összekészített és batyuba kötött. Ha láda is és sublót is volt, a ládába a hétköznapi ruhák kerültek. Az utcai falra is szoktak az ablakok fölé szentképeket tenni, ha elfért és középre tükröt. A hátsó falnál húzódott a két ágy, ha népes volt a család és elfért, három is. Ha két ágy közé odafért, ládát vagy később sublótot, „sifonért" állítottak. Az egyszerű, mindennapi ágyak mellett, rendszerint az ablak felől tettek vendégeknek, vagy a tartalék ágynemű felvetésére díszesebb tornyos ágyat is. Ahol a többi bútor fekete volt, ott még a tornyos ágyat is ilyenre festették. Míg csak egy szoba volt, gyakori jelenségnek számított, hogy „supis"-ra alakították. Az ebben fekvőnek hagytak egy bizonyos magasságot, ahol befértek, efölé léckeretet szegeztek és befedték deszkával vagy lécekkel, erre került a tartalék ágynemű a következőképpen: alulra lepedő, 2-3 réteg dunyha, itteni nevén párna vagy horvátul perina (küttővászonhuzat tollal töltve), e fölé 1-3 rétegben vánkosok (h. várikus), sima piros csíkos, vagy díszesebb végű (pl. fölszedéses himü, 8. ábra). Ha volt, a tetejére csipkés végű sifonvánkosok 8. Szobarészlet a buzsáki tájházból'Jelvetett ággyal, ládával, szentképekkel. Fotó: Gyertyás lászló