Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Knézy Judit: Fejezetek a Somogy megyei Nagyberek négy községének anyagi kultúrájából

4- Buzsáki lakóház, Fő u. 77. Fotó: Lantos Miklós A Berek adott az építkezéshez tölgyfát, cserfát a tetőgerendákhoz, sövényépületek talpfáihoz, szeglábaihoz (sarokgerenda); nyír- és fűzvesszőket a sövényfonáshoz. A négy község lakói emlékeznek rá, hogy akadtak valamikor sövényfalú épületek is. Ennek egyik fajtája az volt, amikor az oszlopok közé vert karókat náddal fonták be és az oldalát „bihalsással" kevert anyaggal csapták be.

36 A Táskával szomszédos Nikla krónikása, Hársházi István viszont elődei elbeszéléséből emlékeztetett arra, hogy volt idő, amikor a szegénység sövényfonású, szalmafedelű házban lakott, s a nemeseknek volt vertfalú, nádfedelű kúriája, mint Berzsenyi Dánielnek is.

37 Egy 1963. évi műemléki felmérés még gerendamennyezetű lakóházat is megörökített, építési idejét 1820 körűire tette. A ma fellelhető legrégibb épületek mennyezete többnyire még nem fűrészelt, hanem hasított pallókból áll és mestergerenda húzódik a lakóházakon végig hosszanti irányban. A padlástérben vastagon lesározták a pallók és gerendák tetejét. Amíg rozsot termeltek, nagyszerűen megfelelt az épületek fedésére. Mivel a gabonatermelés itt minimális volt, a nádfedés a nagyütemű nádkitermelés miatt hamarosan versenytársa lett a zsúpnak, és nemcsak a módosabbak, hanem a szegényebbek is hozzájutottak a nádhoz. A nádkévéket viszont zsúppal kötözték össze. Nád került az istállók, pajták, vermek tetejére is. 2. A lakóépület leírása A század fordulóján a Berek lecsapolásának idején többségében vertfalú, füstöskonyhás, azaz szoba-konyha-kamrás beosztású, ollóágasos tetőszerkezetű, elől ti