Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Dombi Péter—T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén

döntő gazdasági tényezőjévé váltak. A vízrendezések mozgatója egy-egy uradalom, vagy rendszerint két vagy több uradalom volt.

1 így került például sor a Baranya-háromszögben a bellyei és a dárdai uradalom összefogásából a belvizek levezetésére és egy nagyobb vízrendezési munkálat elkészíttetésére. S később így szólt bele mind nagyobb súllyal egy-egy uradalom a vasútvonalak vonalvezetésébe is. Ebben az időszakban a mezőgazdaság és ezen belül annak nagyüzemei: a földesúri uradalmak gazdasági hatása legjobban a piaci körzetek nagyságán és hatásán mérhető le. IV. Piaci viszonyok és postai körzetek Fényes Elek művei elsősorban kora igényeit kívánták kielégíteni és ezért a települések legfontosabb adatai között rendszerint szerepel az is, hogy milyen nagyobb centrumokhoz mekkora távolságban feküdt egy-egy település. Ma ezt „vonzáskörzetihez tartozásnak mondjuk, de akkor csupán a piaci lehetőséget villantotta fel egy-egy település számára, miközben bemutatta e kis „centrumok" egyéb jellegzetes vonásait is, kulturális helyzetét, a lakosság életlehetőségeit javító intézményeit, fontosabb épületeit stb. A forrásanyag - bőséges információi ellenére - bizonyos esetlegességeket is elárul egy-egy kérdés körvonalazásában és ez akkor derül ki, ha összehasonlítjuk az 1828. évi teljesebb felmérés anyagából a piaci körzetekre vonatkozóan lebontható tanulságokat ennek a leíró anyagnak adatsorával. Vizsgáljuk meg ebből a szempontból például Pécs helyzetét. 1828-ban a táblázatos anyag gépi feldolgozása szerint egész Baranya megye Pécs vonzásterületéhez tartozott. Ez a szabad királyi város akkor 371 települést vonzott, amelyből 56 Somogy megyéhez tartozott. Vonzásterületének népességszámát tekintve (221 372 fő) Pécs-Buda után a második helven állott.

18 A geographiai szótár adatainak gépi számítása szerint azoknak a településeknek a száma, amelyek közlik a Pécstől való távolságukat és így feltételezhetően szorosabb gazdasági kapcsolatokban álltak vele: 25 volt, s mindegyik Baranya megyében feküdt. A települések közül 3 volt oppidum (Németbóly, Bükkösd és Pécsvárad), a többi falu, s az összes népességük száma 16 800 fő volt. Nyilvánvaló, hogy ennél jóval nagyobb volt Pécs vonzásterülete, hiszen azokból a funkciókból (igazgatási, püspöki székhely, hadfogadóhely, kulturális központi jelleg, forgalmi épületek, mint például: postahivatal, sóház stb.)

19 következően az említett 25 településnél lényegesen nagyobb terület népessége kereste fel ezt a várost. így nyilvánvalóan piaci körzete is nagyobb volt. Pécs szabad királyi város ekkor 15 318 fő lakossal rendelkezett, s erősen rányomta a bélyegét a püspöki városi jelleg. A városon belül a lakosság túlnyomó része katolikus vallású volt, de a vonzáskörzetében is a népesség 76%-a volt katolikus, 16%-a református, 5% körül volt az evangélikus lakosság, 2,1%-a görögkeleti, s a zsidóság aránya nem érte el az 1%-ot. A város dél felé nyitott, de északról és más irányból a Mecsek miatt nem volt könnyen megközelíthető. A vonzáskörzetébe tartozó falvak zöme déli irányba esett, illetve kelet és nyugat felől közelítette meg Pécset. E falvakról meg kell említenünk, hogy zömmel vegyes nemzetiségű települések voltak, 4 német és 3 horvátlakta települést találunk közöttük. Tizenhárom település magyarok által lakott falu illetve mezőváros volt. Pécstől való távolságuk fél óra és 3 óra között változott.