Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

pengőért lehetett vásárolni. A tojás darabja 14 fillér volt, de november 8-án pl. 20 filléres áron sem lehetett kapni. A lengyelek piacról, a bérből és fizetésből élő magyar lakossághoz hasonlóan sok esetben nem a pénz, hanem az áruhiány miatt nem tudták megvásárolni a szükséges élelmiszereket. Az amúgy is rossz beszerzési lehetőségeket csak súlyosbította, hogy a termelők egyre több árut a feketepiacon értékesítettek „...a zalaegerszegi hetivásárra gyümölcsön és zöldségfélén kívül alig hoztak fel valamit. A baromfipiacon alig 10-12 példány szerepelt. Ezekre is lett volna legalább száz vevő. A falukban ... hír szerint a megállapított árnál magasabb áron szedik össze a baromfit, és a zalaegerszegi piac mellőzésével szállítják el máshová."

161 A menekültek élelmezése, a napi élelmiszerek beszerzése nem volt gond nélküli. A létfenntartási költségek a háború első éve alatt ugyanis 10%-ot, az élelmiszerek árai 15%-ot emelkedtek. A bérek - a háború előtti helyzethez viszonyítva nőttek ugyan -, de a növekedés üteme messze elmaradt a fontos élelmiszerek és közszükségleti cikkek árának emelkedése mögött. „Mind szélesebb szakadék keletkezett a rögzített bérek és az emelkedő árak között, ennek következtében a kifizetett névleges bérek vásárlóértéke fokozatosan csökkent."

1 Önkéntelenül kísért a kérdés, a rendelkezésre álló, előbbiekben jelzett segélyösszeg megélhetés szempontjából mennyit jelentett 1941 nyarán? Az iparral is rendelkező szerencsi járásban a munkások órabére a férfiaknál 30-35, a nőknél 20 fillér volt. A mezőgazdasági napszámbér összege férfiaknál 3-3,50 pengő, bizonyos munkáknál 4—5 pengő, nőknél 2 pengő körül alakult.

1 3 Északkelet-Magyarországon 1941 közepén 1 liter tej piaci ára 24—28 fillér, a tojás darabonkénti ára 9-10 fillér, egy pár csirke 4—5 pengő, a burgonya kg-ja 70 fillér. A sárospataki járásban hivatalos megállapítás szerint is romlott az életszínvonal. Mindez érintette a munkát vállaló lengyeleket is., A munkásság szociális helyzete a járás területén nem megfelelő, mert a hatóságilag megállapított munkabérek [férfiak napi keresete a mezőgazdaságban 4—6, a nőké 3 pengő - L, I.) nincsenek arányban az általános drágulással. Szalonnához, zsírhoz a munkások alig tudnak hozzájutni... Szórványosan már most is előfordulnak esetek, hogy a munkások lábbeli hiánya miatt nem tudnak munkába menni.

16

"

1 A sátoraljaújhelyi járásban a munkabér és a kereskedelmi árak közötti különbségek komoly nehézségeket okoztak, a „...munkásság szociális helyzete sok kívánnivalót hagy maga után... a járás agrárlakossága a textiláruk magas árát megfizetni nem képes.

1 5 A bodrogközi járásban is olyan helyzet alakult ki, hogy a munkásság és a falusi lakosság nélkülözéseknek volt kitéve.

1 ,ó A menekültek egy részének megélhetése 1942 első felétől érezhetően nehezebbé vált. A korábban jelentős anyagi tartalékkal rendelkezők is tábori ellátásra szorultak. Az évekig saját erejéből élő Stefan Galunski 1941 végén a belügyminisztériumhoz címzett levelében a keszthelyi polgári táborba való felvételét kérte: „Kérésem támogatására legyen szabad felhozni, hogy eddig saját költségemen éltem, de pénzem már elfogyott, és semmiféle megélhetésem nincs."

167 Néhány polgári tábor alapvető élelmiszerellátásában komoly nehézségek támadtak. Az akadozó élelmiszerellátás miatt a polgári menekültek képviselői több ízben panasszal éltek a közigazgatási hatóságoknál. A nemesbüki polgári menekültek megbízásából 1942. január 9-én Karol Witos, Jerzy Szkulski és Wladislaw Hopek felkeresték a nemesbüki körjegyzőt, és jegyzőkönyvbe rögzített hivatalos panaszt tettek az egyre rosszabbá váló vásárlási nehézségek miatt: „Tikk László hentesmester már hetek óta sem sertés, sem más vágást nem teljesített. - Nemesbükön hetek óta